Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról
1945. július 16-án tartották Hartyáni népbírósági tárgyalását. Itt Hartyáni azt vallotta, hogy „tagadom, hogy 300főnyi zsidót Budapestről Bécsbe kísértem volna. Ezt a tényt csupán azért ismertem be, mert a rendőrségen nagyon megvertek és kénytelen voltam beismerő vallomást tenni.” Hartyáni beismerte, hogy tagja volt a helyi Nyilaskeresztes Pártnak, azt is, hogy október 22-én felvezényelték Budapestre, ahol ládákat pakolt teherautóra, itt kiképzéseken is vett részt. Állította, hogy soha nem volt partizánvadászaton, és Németországba sem vitték ki tanulmányútra. „A nyomozók nagyon megvertek, bal fülemre még most sem hallok s a verések kényszerítő hatása alatt voltam kénytelen aláírni a nyomozati jegyzőkönyvet, de a zsidókísérésre vonatkozó dolgokat akkor sem mondottam.’’'' Ezek után a bíró rákérdezett, hogy miért nem mondta el az igazságot a népügyészségen, hiszen ott is ugyanazt vallotta, mint a rendőrségen. A bíró kérdésére Hartyáni azt válaszolta, hogy „amikor a népügyész kihallgatott, akkor még a rendőrség foglya voltam. Azért nem mertem visszavonni a nyomozati vallomásomat, mert féltem, hogyha visszavonom, újból nagyon megvernek. Most a törvényszék fogházában vagyok, ezért merem megmondani az igazat. Amikor a népügyész kihallgatott, a jegyzőkönyvet az a nyomozó írta, aki felkísért a kihallgatásra és féltem, hogyha előtte visszavonok mindent, újból levisznek és megvernek.” Hartyánit háborús bűntettel és a Btk. különféle paragrafusai alapján 300 rendbeli rablás bűntettében társtettességgel vádolták. A népbíróság ítélete kimondta, hogy Hartyáni bűnös, ezért a népbíróság „összbüntetésül kényszermunkára, mint főbüntetésre, melynek legrövidebb időtartamát 15 évben állapítja meg, valamint politikai jogai gyakorlatának 10 évi felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítéli.” Az ítélet ellen a népügyész súlyosbításért, a vádlott és a védő enyhítéséért fellebbezett. Hartyáni édesanyja 1946. március 3-án írt a NOT-nak, a túl szigorú ítélet miatt. Véleménye szerint a fia nem követett el mást, mint belépett a Nyilaskeresztes Pártba 18 évesen, mert rábeszélték, és amikor Budapestre felrendelték 1944 októberében, ládákat hordott a Divatcsarnok helyiségéből egy teherautóra. A nyilasok ide-oda vezényelték, nem harcolt, mikor beteg lett, hazaengedték. 1947. április 12-én Hartyáni is írt a szegedi börtönből a NOT-nak, hogy közel két éve van előzetesben, azóta sincs jogerősen elítélve. A Nyilaskeresztes Pártnak csak egyszerű tagja volt iskolázatlan gyári munkásként, soha rosszat nem akart, alig múlt akkor még 17 éves. Megbánta, amit tett és kérte, hogy tárgyalják mihamarabb az ügyét, majd mentsék fel. A NOT 1947. december 10-én kelt végzésével megsemmisítette az első fokú ítéletet és a népbíróságot új ítélethozatalra utasította, illetve a nyomozás alaposabb lefolytatására. Arra utasította a népbíróságot, hogy hallgassa ki a politikai nyomozókat és a rendőrségi jegyzőkönyvvezetőt annak érdekében, hogy megállapítsa „hogyan keletkezett az 1945. május 15-én a vádlottalfelvett jegyzőkönyv, kinek kezdeményezésére vétettek a jegyzőkönyvbe az ott részletezett események és vádlott által beismert cselekvőségek, e tekintetben ezen tanúk a vádlottal szembesítendők.” Ezt követően a népbíróság tanácselnöke írt a Kecskeméti Államrendőrség Kapitányságának 1948. március 10-én. Ebben a megkeresésben felszólította a rendőrséget, hogy állapítsa meg, „hogy Moskovits Miklós voltpol. nyomozó azonos személy-e az autóbaleset folytán elhalt Magyarffy Miklóssal és nevezett mikor halt el, állapítsa meg, hogy Alpár József volt pol. nyomozó jelenleg hol tartózkodik, állapítsa meg Rigó Róbert_______________________________________________________________________________________ 394
