Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról

Braunitzer Ferenc is nyilatkozatot írt a tárgyalásra. Ebben leírta, hogy 1938 júniusától 1944 végéig, mint főkönyvelő dolgozott Simáidnál. Tanúsította, hogy Simalát a Baross Szövetség kecskeméti alelnökévé tudta és beleegyezése nélkül vá­lasztották meg. A szövetség budapesti központjától kapott levelet annak érdekében, hogy vállalja el az alelnöki és az ügyvezető igazgatói tisztséget. Erre Simala utasí­totta Braunitzert, hogy válaszoljon a levélre, és írja meg, hogy nem ér rá, és egyik tisztséget sem vállalja el. Ezek után jött egy Kerekes nevű ezredes Budapestről, és azt mondta, hogy ha nem vállalja az alelnökséget, akkor kizárják a Gyümölcskiviteli Egyesületből, és soha többet nem exportálhat. Simala erre azt mondta, hogy hiába csinálnak akármilyen Baross Szövetséget, ha ő előnyösebb üzletet tud kötni zsidó vallásúakkal, akkor azokkal fog üzletet kötni. Simala ezek után sem foglalkozott a szövetséggel, a meghívóit a szemetesbe dobta. Ezek után Simalát tudta és a jelenlé­te nélkül megválasztották a szövetség alelnökének. Mikor erről tudomást szerzett, írásban azonnal lemondott, elfoglaltságára hivatkozva. Braunitzer nyilatkozatában leírta azt is, hogy a levél elküldése után két héttel Simalát kizárták a Gyümölcski­viteli Egyesülésből, ezt követően fellebbeztek a határozat ellen a Külkereskedelmi Hivatalhoz, így végül is bennmaradhatott az Egyesülésben. „Ilyenképpen állíthatom, hogy a legnagyobb kényszer és presszió alatt állt, amely szerint a megválasztása tudta nélkül és olyan kényszer mellett történt, mely szerint az egész létegzisztenciája veszélyeztetve volt, de mindezzel sem törődve, a lemondását fenntartotta.'’ Braunitzer azt is kifejtette, hogy Simala soha nem politizált, csak az üzletével foglalkozott, keveset tartózkodott Kecskeméten, mert az ország különböző helyein lévő telepeit és kirendeltségeit irányította. Simala a „zsidó vallásit alkalmazottait megtartotta, azokat takargatta, letagadta az értelmiségi kormánybiztosság előtt, és amikor már mást tenni nem lehetett, bejelentette és nagyobb fizetést adott, mint a keresztények számaránya szerint a rendelet értelmében adható lett volna, ezért az államrendőrség kecskeméti kapitánysága több ízben pénzbüntetésre ítélte, majd egy ízben 20 napi el­zárásra ítélte, amelyet a fellebbezési hatóság kegyelemből 200pengő pénzbüntetésre változtatott át. A zsidókkal szeretett legjobban dolgozni, segítette őket. A legjobb barátja Adorján Károly kereskedelmi iskolai tanár volt, aki könyvelési szakértő volt. A legtöbb ügyet vele beszélte meg Simala. Adorjánt igyekezett megmenteni Simala, de nem tudta, sem a baráti köre. Már a gettóba szállították, élete veszélyeztetésével hajnali négy órakor az őr kijátszásával a kerítésen és a falon keresztül kis darabok­ra elvágott, papírba gondosan becsomagolt szalonnákat adott át, mert tudta, hogy barátja cukorbeteg, majd cigarettát, ruhaneműket és több különféle tartós és tápláló élelmiszert juttatott hozzá, hogy legalább ezekkel el legyen látva.” Braunitzer leírta azt is, hogy Simala Budapestről autóval menekítette le Tarján Ödön zsidó vezérigazgatót „Nyírben lévő villájába, ott rejtegették, míg megérkeztek az oroszok”. Simala a munkásokkal is jól bánt. Simala újrafélvételi kérelmet adott be az első fokú ítélettel szemben. Ebben kér­te a Kecskeméti Népbíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és ártatlanságának megállapítását. Indoklása szerint kényszer miatt vállalta el a tisztséget, amiről ha­marosan le is mondott. Simala és ügyvédje, dr. Csereklyei Gyula azt szerette volna bizonyítani a perújrafelvétel során, hogy kényszer hatására vállalta el a tisztséget. Ha Simalát kizárták volna az exportból, Kecskeméten 200, Szabadkán 300 munkása _____________________________________________Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságrót 387

Next

/
Thumbnails
Contents