Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
stabilnak. A korszakot jellemző labilitás, állandó gyanakvás, a forradalmi lázat folytonosan fenntartó belső ellenségkép állandó mozgásban - és félelemben - tartotta a társadalmat. A hivatali vagy politikai karrier egyben szinte gyanúsítottá is tette, állandó vizsgálatok alá rendelte a pozícióba jutott kádereket. Az élet valamennyi területén megnyilvánuló teljes átpolitizáltság és végletes bürokratizmus még tovább fokozta a döntéshelyzetbejutott vagy kényszerült vezetők bizonytalanságát. Az írott forrásokból mindezeken túl kiolvasható az alapvető emberi, társadalmi morálba ütköző elvárásoknak való megfelelés kényszere, a deklarált elvek és elvárt gyakorlat közti ellentmondás irracionalitása, a kritika-önkritika csapdája, amely a vezető káderek helyzetét még inkább ingataggá tette. A hivatalos ideológiától való legkisebb eltérés is az előmenetel szempontjából kizáró tényezőnek számítottak. A „diszkvali- fikációra” találunk példát a bürokratikus hierarchia, merev autokratizmus áthágása ürügyén is. M., az ágasegyházi elemi iskola tanítójának életpályája e tekintetben so- katmondóan szemlélteti a korviszonyokat, érdemes ezért a káder előmenetelének néhány biográfiai csomópontját közelebbről is megvizsgálni. A felszabadulást követően M. igazgatói megbízatást kapott, ahol vélhetően bevált, így 1951-ben egy magasabb fokú bizalmi feladat betöltéséhez is megnyílni látszott számára az út. Kecskemét Városi Tanács Végrehajtó bizottsága 1951 novemberében a megyei tanács véleményét kérte ki az iskolaigazgató új munkakörbe, a város Oktatási Osztályának vezetői állásába helyezése kapcsán. A hivatali karrier kapujában a még mindössze 25 esztendős M. minden lényeges kritériumnak megfelelt a hivatalvezetői státus elnyerésére: munkásosztálybeli származás, vagyontalan családi egzisztencia. „Katona, nyugatos, hadifogoly nem voltam”57 - foglalta össze a kinevezéshez szükségesnek vélt személyi adatait. M. az érettségit követően kelmefestő segédmunkásként helyezkedett el, de csakhamar oklevelet szerzett a dolgozók tanítóképzőjében. Tanítói pályafutása során évente helyezte át, léptette magasabb pozícióba a tanügyi igazgatás, amely akár a pályakezdő tanító helytállásával is magyarázható lenne, persze indokként felmerülhet a közoktatásban elharapózott fluktuáció is. 1948-ban egy tanyasi iskola tanítójaként lépett katedrára, majd egy év elteltével Soltvadkert belterületi iskolájába került, az 1951/52-es tanévet pedig már Kecskeméten kezdhette meg. Talán nem véletlen, hogy politikai aktivitásának elindulása is ekkorra datálható, pártbeli előmenetele pedig egybecseng szakmai felemelkedésével. 1948 januárjában az MDP tagja lett, és mint fiatal, munkásszármazású értelmiségit a pártbeli aktívái feladatokkal is hamar megkeresték: előbb bizalmi, majd sajtófelelős tisztségeket töltött be; részt vett a Szabadföld Téli Esték kulturális/propaganda-mozgalomban, közreműködött a helyi termelőszövetkezet megalakításában (feltehetően Soltvadkert környékén), népszámlálási biztos volt stb. 1949-50 folyamán már az MDP Soltvadkerti pártszervezet vezetőségi tagja, szabadművelődési ügyvezetője a „Magyar SZ.T. káderese”58, szakszervezeti szeminárium vezetője, tantestületi bizalmi lett. Az elkövetkezendő években is igen aktív politikai, agitációs tevékenységet folytatott: vöröskeresztes tanfolyamvezető, takarékbélyeg-felelős, a „falusítási” bizottság igazgatója, békekölcsön-jegyzési megbízott. A krónikus káderhiány közepette a karrierjét agilisán építő, lehetőségeit ügyesen felismerő és kihasználó tanítót 1951-ben már az ágasegyházi 57 BKMÖL XXIII. 11. 63/1951. 58 Uo. _______Oktatás- (és) politika - Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun megye közoktatásának területén 307
