Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)

bizonyult - áll a felrótt hibák sorában. Kifogás alá esett, hogy nem alakított ki az osztály a népművelő munka ellátásához kellő tömegbázist a megyében, nem vont be megfelelő számú szakembert tevékenységébe. Jövőbeni feladatul a vb a kulturális szervezőmunka mellett a politikai tájékoztatás - agitáció - tevékenységét nevesítette. Ennek káderpolitikai vonatkozása szerint az elkövetkezőkben a népművelési ügyvezetőket, kultúrotthonok vezetőit a vb elnököknek szorosabban kell ellenőrizni, a választási agitációs tevékenységről őket be kell számoltatni és felügyelni szükséges a kultúrotthonokban rendezett politikai szakköröket. Átszervezésekkel, megfelelő intézkedésekkel meg kell erősíteni a hivatal hatáskörébe tartozó népművelési munkát.

Szabó Bence______________________________________________________________________________________

Kultúrharc az iskolában

Bács-Kiskun megye tanintézeteiben a „régi garnitúrához” tartozó vezetőség leváltása, reakciósnak vélt igazgatók, tantestületi tagok eltávolítása 1950-51-re lényegében befejeződött. Az átrendeződés leghatékonyabb eszközének a fegyelmi úton való elmarasztalás, a szakmai-erkölcsi alkalmatlanság „bizonyítása” bizonyult. Az eljárások a személyzeti politikai vonal követését ugyanúgy szolgálták, minta az egyházi testületek és reakciósok (kulákok, horthysta tisztek, hivatalnokok, arisztokraták stb.) restaurációs törekvéseinek fényes bizonyítását. Ott, ahol a kultúrharc megkövetelte, súlyosabb szakmai vagy politikai hanyagságot, visszaélést tárt fel az oktatási igazgatás. Ilyenkor az adminisztráció fegyelmi eljárást kezdeményezett, amelynek alapjául az informátori jelentések ellenőrizetlen tényállításai szolgáltak. A tisztogatások ennek révén mind nagyobb mértéket öltöttek a Bács-Kiskunban: a megyei tankerületi főigazgató például csak 1950 februárjában a kiszállások során két igazgatót függesztett fel állásából — azonnali beavatkozás szükségességére hivatkozva. Ez év április hónapjában nyolc vizsgálatot folytatott le, amelyek két esetben fegyelmi eljárással, egy esetben pedig felfüggesztő határozattal végződtek. A Bács-Kiskun megyei tanügyi apparátus túlzott „ügybuzgósága” magára vonta a legfelsőbb felügyeleti szerv, a VKM rosszallását is. Az oktatásügy normális működését veszélyeztető túlkapásokra reagálva a minisztérium felszólította a megyei illetékes főigazgatóságot az áthelyezések teljes leállítására (csak 1950 márciusában 22 áthelyezés és „átosztás” történt a megyében), „a tanulmányi színvonal és az iskola zavartalan munkája érdekében"?'* A kádertoborzás és „kádernevelés” elhanyagolása, a közvetlen kontroll lazulása okán is érte bírálat a főigazgatóságot. A kormányszerv direktívája alapján a személyügyi előadóknak ezután munkaidejük legalább felét kiszállásokra, helyszíni ellenőrzésekre kellett fordítaniuk, mert „a pedagógusokat körrendeleteken keresztül nevelni nem lehet.”39 40

Az oktatásügyi adminisztráció számára a vétségek szankcionálására a jog pallosa adott lehetőséget. A 159/1950. (VI. 14.) M. T.41 számú, a közszolgálati alkalmazottak fegyelmi szabályzatáról szóló minisztertanácsi rendeletet a jogalkotók eleve a rend39 BKMÖL XXIII. 11. 53/1950.

40 Uo.

41 Igazságügyi Közlöny, 59. évfolyam. Budapest, 1950. 253-256. o.

302