Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
mondhatni hanyag munkáját, mely azt eredményezi, hogy az OB22 nem képes tiszta képet látni járási viszonylatban az oktatásról. De maguk az oktatási felelősök is komolytalanul veszik és talán nem volna túlzás azt mondani, hogy nem tartják szívügyüknek pl. a jelentések valóságnak megfelelő összeállítását”23 - olvasható a jánoshalmi járási pártbizottság oktatási értekezletének jegyzőkönyvében, de gyakorlatilag valamennyi járási, városi értekezleten is elhangzott hasonló tartalmú bírálat a politikai iskolák, tanfolyamok működésével kapcsolatban. A személyi döntések, kinevezések során az előírt körültekintés, a legnagyobb gondosság mellett is előfordultak hibák a gépezetben. Pedig az általános éberségi kampány során a minisztérium valamennyi megyei tanácsot óvatosságra, „az ellenség ügynökeinek" leleplezésére szólította fel, mivel „a tanfolyamokra nem egy helyen az ellenség is befurakodott [.. .]”.24 Sz. kiskunhalasi iskolaigazgatóról készült jelentésben olvasható például, hogy a párt bizalmát az ideig élvező káder mégsem volt képes azonosulni a materialista eszmékkel, sőt tudatlansága okán a szemináriumon a szovjet irodalmat és pedagógiai módszereket bírálta. A feltehetőleg csupán naiv, jóhiszemű szemléletű igazgatót meggondolatlan kijelentései miatt fegyelmi úton marasztalták el. A VKM személyzeti főosztályának előadója a jelentés aljára írt utasítása jól mutatja a rendszer politikai immunválaszát némely különösen érzékenyen kezelt kérdés kapcsán: „Ha csakugyan ilyen, akkor hogyan lehet még most is igazgató?!!! [sic!] A kádervélemény alapján ellenségnek látszik. Megvizsgálni, ha szükséges azonnal le kell váltani. Szovjetunió ellen uszít. Tanfolyami vezetőséggel sürgősen ki kell vizsgálni, s fegyelmi eljárás alá vonni."25 _______Oktatás- (és) politika - Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun megye közoktatásának területén Politika és szakigazgatás A II. világháborút követően Magyarországon meghonosodó hatalomgyakorlati modell működési zavarai már a kezdetektől megmutatkoztak. Ennek egyik válságterülete a személyi döntések túlzott centralizációjából fakadó bürokratikus nehézkesség, merev sematizmus lett, amely már 1951 elején módosításokra késztette a káderpolitika irányítóit. A szakigazgatás új feladat- és területi hatáskörökhöz igazításának kísérletei, a hatalmi decentralizáció törekvései többnyire felemás eredménnyel jártak. A megyei központ és a települési tanácsok arányosabb és hatékonyabb munka- megosztását szolgáló utasítás nyomán a személyi nyilvántartások alapjául szolgáló KAB-kartonok egy példányát azokhoz a tanácsokhoz kellett eljuttatni, amelyek a kinevezésekben határozathozatalra jogosultak voltak. Ugyanakkor egyes kiemelt káderek esetében (oktatási osztályok vezetői, előadói, munkaközösségek vezetői, általános iskolák vezetői, „legfejlődőbb” nevelők) az anyag egy másik példányát a „he22 Oktatási Bizottság. 23 BK.MÖL XXXV. 1. 35. fond 2. csoport. 6. ő. e. Magyar Dolgozók Pártja Jánoshalmi Járási Pártbizottság oktatási értekezlete. 1949. december 31. 24 BKMÖLXXI11. 11. 154/1950. 25 Uo. 297