Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
szervezett apparátus egymást figyelte, míg a rendszer alsóbb szintjein - igazgatók, helyettesek, vezető pedagógusok - szintén egyszerre ellenőrök és többszörösen ellenőrzött személyek voltak.18 Az egyes posztokra kiszemelt vezetőkről történő információszerzés nem ért véget a kinevezéssel. A kijelölt káderek „fejlődésének” ellenőrzése, további megfigyelésének megszervezése ugyancsak része volt a személyügyi előadók feladatainak. Ennek részeként a kritika-önkritika gyakorlása a jelentések eleve szabott, kötelező tartalmi pontja volt. A tanulmányi felügyelőknek „építő bírálattal” kellett rávezetni a kádereket azok vétett hibáira. A vezetők folyamatos ideológiai továbbképzésének figyelemmel követése is a személyzeti politika részét képezte. A kiválasztott kádereket szak- szervezeti iskolákban, néhány hetes vagy hónapos pártszemináriumokon készítették fel a szocialista nevelés új feladataira, amely a szakmai előmenetel, az apparátus belső köreibe kerülés követelménye volt. A VKM az iskolai vezetők felkészítésére többek között három hónapos ún. igazgatói iskolákat szervezett. A politikai káderképzésen részt vett - haladó szellemű - hallgatók az igazgatásszervezés hierarchiáját, feladat- és hatáskörét szabályozó ún. hatásköri lista (tartalékjpozícióiba kerültek, esetenként osztályvezetői, alosztályvezetői vagy szakfelügyelői irányítás alatt az oktatás-igazgatásban kaphattak beosztást. A kádertoborzás bázisának szélesítését szolgálta a szakszervezeti iskolát végzett bizalmi káderek számának növelése. Az 1950. év képzési tervének kitűzött célja volt, hogy a tanév végére minden városban és járási székhelyen legyen legalább egy szakszervezeti iskolát végzett „tartalék-káder”.19 A szemináriumot sikerrel elvégzettek közül választották ki a megye iskoláinak többi bizalmi funkcionáriusát, a munkaközösségi vezetőket, azok helyetteseit. Közülük szelektálták a politikai - illetve szakmainak beállított de lényegében ideológiai szellemű - szemináriumok vezetőit, tankörvezetőit, és nekik kellett kijelölni az elkövetkezőkben a közoktatás új csapásirányait is (cikkek és tankönyvek írása, bírálata, szakmai előadások tartása).20 A szemináriumok feltöltése a propagandisták feladata volt. A jelentkezés önkéntes alapon ment, de ha kellett, más módon is meg tudták győzni az ódzkodókat: „néhány esetben az elvtársak kénytelenek voltak személyes megbeszélést folytatni olyan nevelőkkel, akik semmi hajlandóságot sem mutatnak évek óta a politikai tájékozottságuk növelésére [.. ,]”.21 A kötelezően ajánlott politikai oktatások alacsony színvonala gyakorta kifogás alá esett a pártbizottsági ülések során. Általános problémát jelentett az igazolatlan távolmaradás, vagy ahogy a korszak kedvelt szakzsargonja nevezte: a lemorzsolódás; az ellenőrök, felelősök alacsony nívójú, felszínes jelentései, az előadók felkészületlensége stb. „Csak megerősíteni kívánom Pataki elvtárs beszámolójában említett e/ó'a[dók] és ellenőrök helytelen, Szabó Bence______________________________________________________________________________________ 18 Országgyűlési Napló. 1949. II. kötet 1953. május 8. Internet: http://nfo.arcanum.hu/onap/pics/a.pdf?v=pdf&a=pdf&p=PDF&id=KN-1949_2/KN-1949_ 2%20115&no=0. 227. o. (2009. november 3.) 19 Uo. 20 BKMÖLXX1II. 11.23/1951. 21 BK.MÖL XXXV. 1. Az MKP-MDP-MSZMP iratok gyűjteménye (a továbbiakban: XXXV. 1.). 36. fond 2. csoport. 107. ő. e. Magyar Dolgozók Pártja Városi Végrehajtó Bizottsága Kiskunfélegyháza: Jelentés a város pedagógusainak ideológiai továbbképzéséről. 296
