Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)

rés és központi R.G8. parancsnokhelyettes”9 funkcióban találjuk. Egy újabb kéthetes tanfolyam elvégzését követően, 1950 áprilisában már főelőadói hivatali rangban említi egy irat - igaz a funkciójáról történő lemondás kapcsán. Hogy a felfelé ívelő életpálya megtörése mögött milyen események, okok keresendők, arra nem találunk egyértelmű válaszokat a személyügyi iratok között, ugyanakkor az életút jól példázza a politikai-ideológiai alapú kiválasztódás alapján végbemenő szelekciós, mobilizációs jelenséget. Jelzi, bár egyetlen példa nyilván nem bizonyítja, a külső tényezőktől függő társadalmi felemelkedés, tudásalap nélküli előmenetel gyorsan múló jelenségét.

_______ Oktatás- (és) politika - Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun mesve közoktatásának területén

P

ontos nyilvántartással a helyes munkaerő-gazdálkodásért, avagy a kádertoborzás módszertana

A szakemberhiány a politikai átrendeződést követő időszak hosszan fennálló jelensége volt. Az államigazgatás a gazdasági tervezés technokrata szemléletével látott hozzá a humánpolitika ügyeinek, így a kulturális-oktatási ágazat káderkérdéseinek rendezéséhez. Ennek érdekében a központi adminisztráció - Minisztertanács, Vallás- és Közoktatási Minisztérium10 11 különböző távlatú „káderfejlesztési terveket” készített, illetve dolgoztatott ki abból a célból, hogy saját bázisából kitermeljen egy új értelmiségi, pedagógus társadalmat. A káderpótlás egyik forrása az egyetemi-főiskolai képzés volt, ahol az osztályidegen, reakciós családi hátterű diákok kiszorításával és a munkás-paraszt származású hallgatók erőltetett reprezentációjával befolyásolták a szelekciós folyamatokat. Másrészről megkezdődött a káder-rekrutáció, a politikailag, társadalmilag megbízható értelmiségiek felkutatása, pozícióba helyezése és átképzése. A kormányszervek direktíváinak megfelelően készültek jelentések a megyében a káderutánpótlás folytonosságának biztosítására: „[...] minden rendelkezésre álló eszközzel /hivatali előadók látogatásai, tanulmányi felügyelők észrevételei, népi szervek és tömegszervezetek észrevételei stb./ felkutatjuk azokat a kádertartalékokat , akik politikailag megbízhatók, világnézetileg fejlettek, szakmailag képzettek és eddig nem szerepeltek a funkcióba állíthatókáderek nyilvántartásában [...]”11 — áll a személyügyi előadó 1950. április—június havi munkatervében.

A személyzeti politika alapja a pontos és naprakész nyilvántartás volt, amely nélkül a kitűzött célok megvalósíthatatlanok lettek volna: 1950-51-re szívós munkával kiépült egy centralizált adatbázis, a közszférát átfogó személyzeti kartotékrendszert. A személyügyi határozathozatali csúcsszerv, a legfőbb döntéshozó princípium a VKM Személyzeti Főosztálya volt. A kormányszerv a legfontosabb pozícióktól a

8 Az R-gárda alulról jövő kezdeményezés alapján azMKP területi és üzemi pártbizottságai védelmére szerveződött. A kék inges, vörös nyakkendős gárdisták az erőt és az egységet is demonstrálták. A rendezvények biztonságát a helyi R-gárdisták ún. „ötös civil csoportjai” garantálták. Mivel mindenkit ismertek, az idegen emberekre fokozottan figyelhettek. A két munkáspárt egyesülése előtt az R-gárda létszáma megközelítette a húszezret. Felügyeletét a szervezési osztály, illetve Farkas Mihály látta el. Internet: http:/Avww.lemezlex.hu/lemezIexforum/viewtopic.php?p=75990&sid=fc5 fd3da6dfb632ead50b688a879bdf2 (2009. november 3.)

9 Uo.

10 A tanulmányban VKM névváltozatban is előfordul.

11 BKMÖL XXIII. 11. 53/1950.

293