Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Gyenesei József: AZ 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története
rém Nagyságodat, amennyiben ezek után is szükségét látja dalárdánk szereplésének, úgy kérem közvetlenül a dalárda elnökével szíveskedjék összeköttetésbe lépni, mert ő a községi elöljáróság, mint államszervezet közbenjárását annyira rossz néven veszi, hogy amiatt visszamarad dalárdájával a versenyről.”3' A sértődött dalárdaelnök a Madarásszal való személyes találkozón megbékült, ám a későbbiekben kiderült, hogy még egy akadályt el kell hárítani az ügy érdekében: a dalárda községi alkalmazásban álló tagjai ugyanis nem hajlandók megjelenni a próbákon.31 32 A hivatalvezető végül alispáni közbenjárással tudta csak beszervezni a tompaiakat.33 Az eseményre Madarász dunántúli vendégeket is szeretett volna meghívni: a bátaszéki karnagyot, aki jó barátja volt, és énekkarát, de azt már előzetesen jelezte nekik, hogy útiköltségüket nem áll módjában megtéríteni. A hivatalvezető ezt az objektív nehézséget meggyőző stílusával próbálta ismét ellensúlyozni: „Bízom azonban a te világos fejedben, hogy te a kérdést anélkül is megfogod oldani, és nem fogsz elmaradni a tettek mezejéről.”3* Madarász azt javasolta a karnagynak, hogy rendezzen egy hangversenyt Bátaszéken, így annak jegybevétele fedezhetné utazásuk költségeit. A jó tanácsot még egy további dicsérettel is megtoldotta, remélve, hogy így már biztosan sikerül a nyulat kiugrasztania a bokorból: „Én azonban érzem, hogy tanácsaimmal nem lehetek neked konkurens ellenfeled, mert te sokkal nagyobb mester vagy nálamnál az ilyenekben, s ha komolyan akarod a részvételt, azt meg is fogod, meg is tudod csinálni.”35 A rábeszélés és a jó diplomáciai érzékre valló taktikázás ezúttal azonban nem vezetett eredményre. A karnagy a következőkkel válaszolt: „... szívem mélyéből sajnálattal kell jelentenem, hogy nem mehet a vegyes karom.”36 37 Távolmaradásukat a kórusvezető korlátozott anyagi lehetőségeikkel és azzal indokolta, hogy ők, mint katolikus énekkar böjti időszakban hangversenyt nem rendezhetnek, emellett a nemzeti és a húsvéti ünnepen esedékes fellépéseikre hivatkozott. Mindehhez még hozzátette: „Kedves Lajoskám! Aranyos jó ember vagy és tudom, hogy nagy szeretettel vártál volna, de bocsáss meg, hogy nem tehetem. Miért nem tetted ezt a napot ápr. 2-ra? Akkor bál is lehetett volna.”31 A verseny szervezési munkálatainak fontos mozzanata volt a zsűri tagjainak kiválasztása, amely során - az esemény színvonalának emelése érdekében - irányadó szempont volt, hogy a bíráló bizottság tagjai a helyi körökben köz- és elismert személyek legyenek. E feladat megoldását valószínűleg nagyban megkönnyítette az, hogy Szabovljevits Dusán38, Bács-Bodrog vármegye alispánja az ügy mellé állva elvállalta _________________________________________________Az 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története 31 BKMÖL IV. 1427. 90/39/1934. kig. 32 Uo. 90/77/1934. kig. 33 Uo. 90/106/1934. kig. 34 Uo. 90/57/1934. kig. 35 Uo. 36 BKMÖL IV. 1427. 90/97/1934. 37 Uo. 38 Szabó-Szabovljevits Dusán, dr. (1877-?). Pályafutását 1901-ben a bajai járásban szolgabíróként kezdte, 1904-től árvaszéki ülnök, majd 1905-től főszolgabíró lett. 1911-ben vármegyei főjegyzővé választották, egyidejűleg királyi tanácsossá nevezték ki. Rövid ideig Bács-Bodrog vármegye elszakított részét irányította Zomborban, majd 1920-ban Magyarországra jött és újjászervezte Csonka- Bácska közigazgatását, alispánná 1921-ben választották meg. 269
