Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Gyenesei József: AZ 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története

a zsűri elnöki tisztet. Madarásznak így csak annyi dolga volt, hogy kijelölte a megítélése szerint alkalmas személyeket, akiket azután az alispán írásban megkeresett. A dr. Latinovits János39 felsőházi tagnak, id. Éber Sándor40 festőművésznek Wildinger Jakab41 és Udvari István42 plébánosoknak, Karig Emil43 44 zeneiskola-igazgatónak, valamint dr. Ortay József4 segédtanfelügyelőnek elküldött levél soraiban lényegében a magyar kulúrfölény koncepciója fogalmazódott meg: „ Vármegyénk községeiben a közelmúltban élénk kulturális mozgalom indult meg. Ennek első megnyilvánulása, a f. évi március hó 4-ére tervezett vármegyei dalosverseny, melynek tulajdonképpeni kezdeményezője a baja városi idegenforgalmi hivatal vezetője. A mozgalmat a magam részéről is a legmelegebben támogatom, mert nagyon is tudatában vagyok annak, hogy a nemzeti kultúra, a nemzet nagyságának nemcsak fokmérője, hanem egyedüli éltető örökös forrása. Magyar kultúránk egy legjelentősebb tényezője a magyar lélekből fakadó és szívhez szóló magyar dal. Erős hitem, hogy amíg magyar dal hangzik a magyar ajkakról, addig élni fog és erős lesz a magyar nemzet. De a magyar dal túlszárnyal a csonka határokon is és a dalosok kulturseregének égig törő hangjaitól széthullanak a trianoni bilincsek. Végtelenül nagy horderejű, hogy a kulturális megmozdulás a falu népét is magával ragadta és közöttünk is erősen észlelhető. Ezért nagyon is kívánatosnak tartom, hogy ennek a megmozdulásnak kézzelfogható első jele, - a tervbe vett dalosverseny, - a teljes erkölcsi siker jegyében záruljon. Ennek a sikernek egyik lényeges kelléke, hogy a versenyen előadásra kerülő darabok elbírálása komoly, hozzáértő és egyúttal megértő egyénekre bizassék. Ezekre való tekintettel különös súlyt helyezek arra, hogy erre a szerepre megnyerjem. Melegen

Gyenesei József

__________________________________________________________________________________

3

9 Latinovits János, dr. (1897-1950). Doktorátusa megszerzése után először külügyi szolgálatba lépett, amelytől mint szövetségi attasé vált meg. Tevékenyen részt vett Bács-Bodrog vármegye társadalmi és politikai életében, 1929-ben a megyei törvényhatósági bizottság örökös tagjává választották.

1933- tól a vármegye felsőházi követe, 1937-1938 folyamán pedig Bács-Bodrog vármegye főispánja volt.

40 Éber (1894-ig Eberl) Sándor, id. (1878-1947). A Tolna megyei származású művész Székely Bertalan tanítványaként végezte el felsőfokú tanulmányait, majd - rövid kitérők után - 1902-ben Bajára került. Ettől az időponttól 1922-ig az Állami Tanítóképző tanára volt. A sokoldalúan kiforrott művész elsősorban vallásos tematikájú egyházmüvészet terén emelkedett ki freskófestőként. Negyvenöt évet élt és dolgozott Baján, művészete egybeforrott a város fejlődésével, és beírta nevét történetébe.

41 Wildinger Jakab (1876-1938). 1919 és 1921 között a Kalocsai Érseki Levéltár levéltárosa, 1922-től,

1934- ben történt Amerikába távozásáig Hercegszántón plébános. Az USA-ban Chicagóban folytatta papi tevékenységét, rövid ideig az 1938-ban létrehozott Szent István Plébánia lelkipásztora volt.

42 Udvary István 1924 és 1933 között Bácsborsód község plébánosa volt, majd azt követően Kisszálá- son teljesített lelki szolgálatot.

43 Karig Emil (1883-1948). Az 1929-ben létrehozott bajai Liszt Ferenc Zeneiskola alapító igazgatója, amelynek vezetését az intézmény működésének kezdeteitől 1944-ig végezte.

44 Ortay (Oswald) József, dr. (1893-?), segédtanfelügyelő, dalszerző. Az 1935-ben megjelent „Ismerd és becsüld a magyart!” című írásában több mint háromszáz tudósunk számbavételével a magyar nemzeti önbecsülést igyekezett erősíteni.

270