Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

A szocializmus lépései a romák élethelyzetének javítására Első állításom az, hogy a szocializmus négy évtizede alatt, egészen pontosan az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszaktól kezdődően többet fejlődtek a cigányság életkörülményei és életviszonyai, mint az azt megelőző két évszázadban összesen. Az 1956-os eseményeknek döntő jelentőségük volt. Nem azért, mintha a cigányok tömegestül lettek volna az elnyomó gépezet tagjai, és segítettek volna a pártnak megőriznie hatalmát, és ezért ilyen módon kaptak volna kárpótlást, hanem azért, mert az 1956-os események után minden európai hatalom, az ENSZ és az Egyesült Államok is Magyarországra figyelt, és így a cigányok munkatáborba zárása fel sem merülhetett.

8 Az éppen csak megalakult Kádár-kormánynak a nemzetközi színtéren ki kellett harcolnia a diplomáciai elismertséget, ebből következően drasztikus lépéseket nem tehetett a cigányhelyzet megszűntetésére. A probléma - tehát a cigánykérdésbe adminisztratív úton való beavatkozás - azonban valós volt, gondoljunk csak a fekete személyi igazolványok ügyére, amelyet az 512/9/1953. számú Minisztertanácsi határozat rendelt el.

9 E szerint személyi igazolvánnyal kell ellátni minden magyar állampolgárt, kivéve az elmebetegeket és a 16 év alatti fiatalokat. A probléma a cigányokkal, különösen a kóbor cigányokkal szemben fogalmazódott meg. Azok a kóbor cigányok, akik lakó- és munkahelyet nem tudtak igazolni, eddig nem kaptak semmilyen igazolványt. Az új rendelet értelmében őket is el kellett látni egy évig érvényes ideiglenes személyi igazolvánnyal. Ez volt az ún. „fekete személyi igazolvány", hiszen fekete volt a színe, ellentétben a hagyományos bordó igazolvánnyal. Nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy az 1956-os eseményekig a cigányproblémát a korábbi évek, évtizedek eszközeivel akarták megoldani. Ezek az eszközök pedig az internálást és a munkatáborokba zárást is magukban foglalták. Mégis, akkor mire lehet alapozni azt a kijelentést, hogy a cigányok helyzete sokat javult 1956 után? Minek volt ez köszönhető? Elsősorban annak, hogy a döntéshozók részéről mentalitásbeli változások következtek be. A legnagyobb változás az volt, hogy a kommunista rendszer és politikusai tenni akartak azért, hogy a cigányok életkörülményei javuljanak. Például tanfolyamokat akartak szervezni, hogy csökkentsék a nagymértékű analfabetizmust a cigányság körében, házhelyeket és munkát akart adni a cigányoknak a Népművelési Minisztérium, kisipari szövetkezeteket akartak létrehozni számukra, ahol tovább űzhetik a hagyományos cigány szakmákat. A dolog pikantériája az, hogy ezek a szép és hasznos ötletek csak elméletben léteztek, gyakorlati megvalósulásuk viszonylag ritkán és csak részben következett be.

10 A második világháborút követően kialakult kommunista rendszer ideológusai szerint az 1950-es évek közepére egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az évek múlásával a cigányság semmit sem profitált abból, hogy egy egyenlőségre, egyenlősítésre épülő társadalmi modell került kialakításra. Kimaradtak a fölosztásból, a többségi társadalom továbbra is negatív érzülettel viseltetett a cigánysággal szemben. 1957-re egyértelművé vált a pártapparátus számára is, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy ez a helyzet érdemben változzon. Ezért először adatokat 8 A munkatábor szó egyáltalán nem túlzás, mint ezt kiválóan bizonyítja PURCSI Barna Gyula, 2004. 253-254. o. 9 Uo. 249. o. 10 Lásd erről: FE1TL István, 2008. 257-272. o.