Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

A szocializmus négy évtizedes időszaka távolról sem homogén, állóképszerű kor: számos változás, átrendeződés figyelhető meg a társadalmi mozgásokban, szellemi élet szféráiban, a hatalomgyakorlás természetrajzában, és így az állami ünnepek terén is, mint mindezen folyamatok egyfajta vetületében. A hatalom állandó kontrollja alatt tartott ünnepélyeknek, jubileumi eseményeknek mindenkor pontosan igazodniuk kellett a moszkvai iránymutatást követő hazai „vonalas" elvárásokhoz, aktuálpolitikai, ideológiai irányokhoz. Példaként kiemelhető, hogy az 1948-1953 közötti terminusban a Párt szervezésében, annak direkt irányítása alatt megtartott ünnepélyek a munkaversenyt, a Szovjetunió, Sztálin és a „felszabadító" Vörös Hadsereg iránti hálát, a tervgazdaságot valamint a mezőgazdaságban megvalósítani kívánt „kizsákmányolás-mentes" kollektív tulajdonfonnát hirdették. A desztalinizáció korában, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusát követően az ünnepek szervezésében egyre inkább a társadalmi és nemzetközi béke, konszolidáció, életkörülmények javulása került előtérbe és kevésbé harcos hangvételt mutatott a „klerikális reakció", „kulák felforgató tevékenység" irányában. A Magyar Dolgozók Pártja Bács-Kiskun megyei apparátusán belül szervezett Agitációs és Propaganda Osztály az alsóbb párt és közigazgatási szervek számára tájékoztatót készített, amely az 1956. évi május 1-jei ünnep előkészítésénél megjegyzi: a szervezési munkába bevont apparátusnak figyelembe kell vennie, hogy „a XX. Kongresszus anyaga alapján a proletár nemzetköziség szellemében elmélyítsük a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország iránti szeretetet. [...] Helyesnek találjuk azon kezdeményezéseket, hogy a XX. Kongresszus legfontosabb útmutatásai alapján készítik el felirataikat, így pl.: A béke megőrzése, az életszínvonal emelése stb." Különösen jellemző vonássá erősödött a mérséklődő hangvétel az 1960-as évtized második felétől, a kádári szocializmus időszakától számítva. Az 1970-es évtizedben fokozottan a pártpropaganda homlokterébe került az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak a társadalmi jólétre, javuló lakossági ellátásra irányuló hatása. Ugyanakkor a pártvezetés felismerte, hogy szükségszerű a munkásmozgalmi ünnepek, politikai évfordulók megújítása, új tartalommal való feltöltése. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Propaganda és Művelődési Osztálya 1972-ben dolgozott ki ennek szellemében egy munkatervet. A megyei agitációs és művelődési osztály „néhány elvi és gyakorlati teendőt" is részletezett: a „dolgozó tömegek lehetőleg ne kívülállóként, hanem cselekvőként vegyenek részt a rendezvényeken"; lehetőség szerint a politikai évfordulókat „kulturált körülmények között, munkahelyen" kell megrendezni; fel kell oldani a koszorúzások „merevségét", megszürkült protokolláris jellegét; a párt prominenseinek, valamint a gazdaság, közigazgatás, intézmények vezetőinek az ünnepélyeken való megjelenését szigorúbb fegyelem mellett kell kísérni; a pártszervezeteknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk „a proletár internacionalizmus és nemzeti ünnepeink megrendezésére"; emelni kell az ünnepélyek - különösen az ifjúság számára rendezett eseményeken - művészi, esztétikai színvonalát; kerülni kell a közhelyes, sablonos előadásokat, megemlékezéseket; gondoskodni kell az emlékhelyek tisztaságáról, rendszeres felújításáról; szolid, ízléses dekorációt kell alkalmazni a közintézményekben és közterületeken 5 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) XXXV. 1. Az MKPMDP-MSZMP iratok gyűjteménye (a továbbiakban: XXXV. I.). 43. f. 2. cs. 18. ő. e. 1948-1956. 32-33.0.