Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

politikai ünnepek alkalmával.

6 A pártdiktatúrán alapuló rendszer belső megújulásra, gyökeres reformokra való képtelensége az 1980-as évtized végére nyilvánvalóvá vált, mely hűen tükrözte politikai ünnepeinek folyamatos és megállíthatatlan elszürkülését, a mozgalmi jelleg háttérbe szorulását. Ugyanakkor a visszaszoruló diktatúra mind nagyobb teret engedett a nemzeti sajátosságok felszínre jutásának. Ünnep és ideológia a XX. században Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének anniverzáriumára már a XIX. században is megemlékeztek, de nemzeti ünneppé 1920 után vált. A Parlament 1948-ban kodifikálta a magyar forradalom és szabadságharc Jelentősségét", bár teljesen más összefüggéseiben értelmezve, mint azt korábban tette a politikum. Centenáriumi ünnepségsorozatra készült az ország, amelynek előkészületi munkáit igen magas szinten koordinálták: kezdetben az Újjáépítési Minisztérium foglalkozott március 15-e megünneplésének lebonyolításával, majd a feladat átkerült a Tájékoztatásügyi Minisztériumhoz, ahol miniszteri tanácsos vezetésével „Centenáris Ügyosztály" alakult. A március idusán elhangzott hivatalos beszédek közvetlenül kapcsolták a forradalom eseményeit az akkori aktuálpolitika üzeneteihez, mit sem törődve annak számtalan ellentmondásával, az események és tények történelmietlen, öncélú összekapcsolásával, kiragadásával. 1950. március 15-én Rákosi Mátyás ünnepi beszédében számos ehhez fogható retorikai módszerrel élt, alátámasztandó a monolitikus egypártrendszerré formálódott állam „szükségből" és „kényszerből" alkalmazott antidemokratikus intézkedéseit: „Százkét esztendővel 1848 márciusa után van már hazánk, van mit védenünk. És kell is védenünk. Vannak már belső bitangok: kémek, kulákok, klerikális reakciósok, akik népköztársaságunk elleni gyűlöletükben minden gaztettre készek. Van még nemzetközi reakció, amely soha őrjöngőbben nem fenyegette a világ dolgozóinak életét és szabadságát [...]." A munkásmozgalmi, kommunista ünnepek mögött háttérbe szorult március 15ét 1987. december 15-én az MSZMP Politikai Bizottsága ismét nemzeti ünneppé nyilvánította. Augusztus 20. nemzeti ünnepeink között helyet kapott már az 1948-as politikai fordulatot megelőzően is, meglehet jellegében számtalan változáson, örök átalakuláson esett át. E viszonylag rövid múltra visszatekintő jeles napot az 1920-as évektől a mindenkori politika tendenciózusan saját elképzeléseihez, ideológiai rendszeréhez igazította. így vált az eredetileg katolikus hitéleti alapokon nyugvó István napi Szent Jobb körmenet a két világháború közötti etapban nemzeti ünneppé, országzászlót avató, tűzijátékkal kísért eseménysorozattá, amelynek rendszeres fellépő társulata a Gyöngyösbokréta kultúrcsoport volt. A „fordulat évét" követően jellegét, eszmei üzenetét tekintve István napi nemzeti ünnepünk is látványos változásokat élt át: az antiklerikális kommunista hatalom ellenséget, „reakciós erőt" látott a keresztény egyházakban, a vallást, hitéletet nem lehetett összeegyeztetni a hegemón Párt mate6 BKMÖL XXXV. 1. 1. f. 2. cs. 20. ő. e. 1972. 1. o. 7 Szabad Nép, 1950. március 15. In: Március Örök. Összeállította Máthé Pál. Forrás: Internet: www.palfalva.hv/aktualis/marcius/mindenki.html. (2009. 08. 10.)