Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KEMÉNYNÉ PINTÉR ILONA: ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS DUNAPATAJON AZ 1919-ES VÉRENGZÉS 20. ÉVFORDULÓJÁN

mázva az egész környék, csatába volt szólítva a kapával-kaszával-fejszével felfegyverkezett lakosság. Megállíthatatlanul pörögtek az események, amelyek vége 63 halott lett, valamint az, hogy a Stromfeld-féle hadseregbe bevonulni semmi áron nem akarók közül száznál többen mentek önként Horthy hadseregébe.

1 Ifj. Váradi István ünnepi beszédét magától értetődően uralta az antikommunizmus eszméje. Előadásában a 63 áldozattal járó összecsapás szabadságharccá nemesedett: ,y4z 1919. évi március 21-től augusztus 1-jéig tartó kommunista uralom szörnyűségei ellen az ország hazafias érzésű lakosai egymás után fogtak fegyvert. [...] Azonban hiányozván a központi szervező erő és az összetartás, ami egy fölkelés sikerének első és legfontosabb kelléke, a hazafias megmozdulásokat egymás után fojtják vérbe Szamuely Tibor állig felfegyverzett gyilkos terrorlegényei [...]. Erre a sorsra jutott a legnagyobb szabású felkelések egyike, a dunapataj-ordas-kalocsa-hartai ellenforradalom néven nevezett hazafias megmozdulás, valójában szabadságharc. Mert minek is nevezzük másképpen azt, ha a szabadsághoz szokott magyar ember le akarja magáról rázni azt a gyilkos kormányzatot, amely beletaposott az emberek legszentebb jogaiba, egyéni, családi életébe, amely eltiltotta a vallást, megtagadta az istent, a hazát, a nemzeti zászlót, az egységes független Magyarországot s a társadalom eddigi alapját, a magántulajdont - szóval mindent, ami eddig szent és sérthetetlen volt e hazában minden jóérzésű magyar előtt"

16 * * * Az utókorban azért felvetődhet a kérdés, hogy ünnepelni való hősök-e azok, akik két zsákmányolt ágyúval, a vörösőröktől és a csendőröktől elvett néhány fegyverrel, döntően kaszát-kapát-fejszét fogva húzzák magukra, mégpedig többszöri kudarcba fúlt kísérlet után a hozzájuk képest mindenképpen jól felszerelt erőket? Ifj. Váradi István erről ezt mondja a beszéde vége felé: ,^4gyúk ontják a tüzet az előnyomuló vörösökre, de hiába: ezek gépfegyverekkel lőnek a mieink felszer életlen, puskátlan soraira. Látni, hogy a vörösök keleti és déli irányba húzódva bekerítik a községet.. A harc a község szélein folyik. Segítség nemigen jön. Muníció nincs, csak bátorság és elszántság. Bencze Gábor földbirtokos és Gallina intéző kocsin járják be a déli községeket, hogy segítséget hozzanak. Késő, késő, mert az ágyúk már el vannak némítva. Nincs lövedék!"

11 A felkelés résztvevői tudták vajon, hogy az adott körülmények között reménytelen felvenni a harcot? Vagy azt gondolták, hogy ezúttal is meg tudják oldani a helyzetet tárgyalásos úton, mint az elmúlt napokban? Arra gondoltak, hogy a vörös tüzérség fenyegette már szétlövéssel a községet, mégsem lett belőle semmi? Vagy abban nem hittek, hogy ha leteszik a fegyvert, akkor Szamuely eltekint az előzményektől? Tudták vajon, hogy mit vállalnak? Az ünnepi beszéd szerint „piros vérük az ezer esztendős szent haza védelmében folyt el, bátran állták az egyenlőtlen harcot, hősökként haltak meg, mint apáik. Méltók arra, hogy nevük e márványlapon 15 BKMÖL V. 320/c. Elöljárósági iktatott iratok 5991/1939. irattári szám. Egyéb tárgyú iratok, valamint Gyenizse Antal visszaemlékezése. 16 Uo. Az ünnepség lefolyása; Ifj. Váradi István ünnepi beszéde. 17 Uo.