Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KEMÉNYNÉ PINTÉR ILONA: ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS DUNAPATAJON AZ 1919-ES VÉRENGZÉS 20. ÉVFORDULÓJÁN

arany betűkkel ragyogjon időtlen időkig. [...] Példát adtak ők, e drága vértanúk, és azok is, akik együtt harcoltak velük és életben maradtak, hogy a hazát ne csak akkor szeressük, ha jó sora van, hanem a veszélyben is, sőt, még jobban akkor, ha bajban van. Mert csak így állhat fent a magyar haza, így leszünk méltók őseinkhez, akik ezer éven át életükkel és vérükkel tartották meg a szent örökséget, s hagyták ránk azzal, hogy ne sajnáljuk az életünket, mint ahogy e vértanúk sem sajnálták, odaadták a haza szent oltárára A magyar néplélek nehezen megfejthető, vagy talán megfejthetetlen talánya, hogy miért hajlamos a biztos rosszat választani a bizonytalan kevésbé rossz helyett - esetünkben a Stromfeld Aurél által vezetett hadseregbe való esetleges besorozás helyett az azonnali csatát? Egy csomó kérdés felmerül az események kapcsán: Mi írja felül a racionális érveket? Vagy nehéz pillanatokban nincsenek racionális érvek, csak érzelmek vannak? Miért voltak biztosak abban, hogy nem a hazát védenék akkor, amikor ellenséges hadseregek állnak a demarkációs vonalakon, és nem titkoltan szeretnének beljebb jönni? Miért volt egyértelmű számukra, hogy a kommunista uralom fönnmaradásáért katonáskodnának, ha besoroznák őket a hadseregbe? A „védjük meg a hazát" jelszó érvényét veszti-e azzal, hogy Kun Béla adja ki? Mitől függ a jelszó érvényessége, attól, hogy ki adja ki, vagy attól, hogy milyen helyzetben? Ezek olyan kérdések, amelyekkel valamilyen szinten minden generáció szembetalálkozik, és egyáltalán nem mindegy, milyen választ ad rá. BKMÖL V. 320/c. Elöljárósági iktatott iratok 5991/1939. irattári szám. Az ünnepség lefolyása; Ifj. Váradi István ünnepi beszéde.