Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

ÖSSZEFOGLALÓK

politikai rendszer ideológiáját artikulálta. Múltbéli és jelenlegi nemzeti, politikai ünnepeink sajátos perspektívából tárják elénk hazánk letűnt korszakait éppúgy, mint ahogy jelenünk társadalmi, politikai viszonyairól is beszélnek. Magyarország ünnepeinek történeti távlatát tekintve az államszocializmus korszaka, azon belül pedig különösen a rettegett diktátor, Rákosi Mátyás nevével jelzett időszak sok tekintetben sajátos megítélés alá esik: a pártállam totalitárius és szélsőségesen hierarchikus architektúrája, megalomániája, a hatalom megragadására irányuló kíméletlen módszeressége, embertelen mivolta ekkor mutatkozott meg legnyersebb valójában. A tanulmányban szerepeltetett közigazgatási és pártarchívumi dokumentumok egyfajta kórképet adnak történelmünk 1948-at követő szakaszáról. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezen forráscsoportok értékes, bár túlzásoktól és az egyirányú perspektívájából adódóan - részrehajló torzítástól sem mentes forrásait jelentik történelmünknek, így ismertetésüket kellő kritika és magyarázat mellett kell megtenni. A tanulmány korántsem vállalkozhatott a tárgykör teljes igényű taglalására. A megidézett forrásokon túl a népköztársaság ünnepeinek vizsgálatára vállalkozó kutatók számára még számtalan érdekes és értékes, felfedezni való információt, feltárásra váró forrást rejtenek az iratok. APRÓ ERZSÉBET A POLGÁRI KÖZIGAZGATÁS ELSŐ ÉVTIZEDEI BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN Az 1867-es kiegyezés polgári államot hozott létre, és ehhez a polgári államszervezethez kellett igazítani a dualizmus első évtizedeiben hozott közigazgatási törvényekkel a helyi igazgatás rendszerét úgy, hogy a végbevitt polgári átalakulás következtében fennmaradt nagybirtokrendszer befolyása is megmaradjon, de a helyi viszonyoktól függően, a tőkeerős polgárság és a gazdaparasztság is érvényesíteni tudja befolyását. Az egyensúly fenntartását szolgálta a virilizmus rendszere, amely a választás mellőzésével a legvagyonosabb elemekből állította össze a képviselőtestületek, illetve a törvényhatósági bizottságok létszámának felét, s ezzel egy viszonylag zárt körű csoportra bízta a polgári jogok érvényesítését. A kiegyezés után Bács-Bodrog vármegye közigazgatási székhelye Zomborban volt, itt tartotta alakuló közgyűlését 1867. június 4-én. A tanulmány bemutatja a vármegye és a területén lévő törvényhatósági joggal felruházott városok (a volt szabad királyi városok: Zombor, Újvidék és Szabadka, valamint Baja) és két rendezett tanácsú város (Zenta és Magyarkanizsa) polgári közigazgatásának átalakulását. A dualizmus korai időszakában a helyhatósági önkormányzatot megváltoztató, a helyi közigazgatást szabályozó 1870. évi köztörvényhatósági törvény életbelépése utáni változásokat, a vármegyei és a városi közigazgatás megszervezését, annak fejlődését követi nyomon. A megfigyelés a szervezési szabályrendeletek megalkotására, módosításaira, az egyes közigazgatási ágak szervezésére, és részben a vezető tisztségviselők személyének és szolgálati helyének változásaira is kiterjedt. A vármegye és a megyeszékhely ismertetése valamivel részletesebb a többinél.