Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

ÖSSZEFOGLALÓK

A városok törvényhatósági bizottságainak, közgyűlésének a törvények és kormányrendeletek alapján szakbizottságai, állandó bizottságai, továbbá a közgyűlés által szervezett bizottságai voltak, ez utóbbiak városonként részben különböztek. A közigazgatási teendőket a tanács ügyosztályain és a törvényhatóság egyéb, a végrehajtást közvetítő közegein (hivatalain) keresztül intézte, amelyek hagyományokra, helyi sajátosságokra épülve alakultak ki és a törvényi szabályozáshoz igazodva fejlődtek. GYENESEI JÓZSEF KÖZSÉG, VÁROS, MEGYESZÉKHELY KALOCSA VÁROS KÖZIGAZGATÁSI SZEREPVÁLTOZÁSAI 1871 ÉS 1921 KÖZÖTT A kiegyezés után kialakított polgári közigazgatási rendszerben a külön jegyzőt tartó, de rendezett tanáccsal nem bíró oppidumokat az 1871. évi XVIII. törvénycikk nagyközségekké minősítette át, így e rendelkezés következében Kalocsa - első látásra látszólag méltánytalanul - közel fél évszázadra elvesztette városi rangját. A községi törvény és novelláris módosítása, az 1886. XXII. törvénycikk azonban egyaránt lehetőséget biztosított a nagyközségek számára meghatározott kondíciók teljesítése esetén a rendezett tanácsú városi cím elnyerésére. Ezek a passzusok mintegy jogorvoslatot kínáltak volna a kalocsaiak számára, ha esetükben valóban igazságtalan döntésről lett volna szó, amelyet azonban megkérdőjelez az, hogy a fenti lehetőséggel Kalocsa nagyközség a századforduló elejéig nem élt, helyesebben nem tudott élni. A település városi címét végül 1921-ben szerezte vissza. A kalocsaiak, vélhetően az elért sikereken felbuzdulva, a következő évben már a történelmi Pest vármegye kettéosztásával létrehozni kívánt Solt vármegye székhelye cím elnyerésért is harcba szálltak. E pillanatnyi fellángolást a város erejének és lehetőségeinek reális számbavétele követte. A kalocsai képviselő-testület a későbbiekben is megvitatta a Pest vármegye felosztására vonatkozó elképzeléseket, de a megyeszékhelyi rang elnyerését célzó indítvány ezt követően többször nem került napirendre. KEMÉNYNÉ PINTÉR ILONA LEVELEK AMERIKÁBÓL (FORRÁSKÖZLÉS) Nagy András és családja 1904-ben vándorolt ki Szabadszállásról Amerikába. Az egykori bognármester távozásának okairól, új életkörülményeiről, gyári munkásból sikeres vállalkozóvá, majd amerikai állampolgárrá válásáról szülőfalujának főjegyzőjéhez írt két - 1907-ben és 1913-ban kelt levélből - szerzünk tudomást. E két levél Nagy András anyagi, társadalmi és szellemi felemelkedésének dokumentuma, s egyben a magyar történelem egy szomorú fejezetének mementója is.