Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

E rendelkezés végrehajtását a 41 000/1921. IM. rendelet szolgálta, amely szerint a rövidítést annak javára lehetett alkalmazni, aki „az átlagos mértéken messze felülemelkedő munkát teljesíteti". A feltétel megállapítása a 62 500/1913. IM. rendelettel meghatározott minősítésre jogosult feladata volt, aki indokolt véleményét minden év április 1-jéig az igazságügy-miniszter elé terjesztette. A kedvezményben csupán az I. és II. fizetési csoportba tartozók 10%-a részesülhetett.

107 A 17. § a vizsgálóbírák és az első fokú ügyészek részére működési pótlékot is megállapított. A kihirdetett törvény azonban nem nyert elismerést, mivel az „csupán a törzsfizetéseket emelte jelentékenyebben, az összjövedelmeket csak jelentéktelenül [...]. Ezen rendezés után is csak az a helyzet, hogy a bíró és ügyész nem élhet meg javadalmazás ábóF .

m A törvény tényleges végrehajtására egyébként csak 1921 őszén került sor, amikor az államfő döntött a kinevezésekről és címadományozásokról, melynek során újrasorolásra került a teljes bírói, ügyészi kar.

10 Az intézkedésekkel szemben ismét kritikusan nyilvánult meg a szaksajtó. A Jogtudományi Közlöny különösen bírálta az alelnöki kinevezéseket, mivel „sokan vannak, jóval többen, mint amennyit pl a kir. ügyészség monokratikus szervezete elbír". A lap szerint „a szervezet igazgatásában részt nem vevő, továbbra is előadóként szereplő alelnökök tömege" felesleges, hiszen belőlük soha nem is lehet elnök. Az elnöki elnevezést is ellentmondásosnak tartotta a lap, hiszen „milyen tanácsban elnököl az ügyészség vezetője?" A végső megállapítás szerint „a bírói és ügyészi kar kevesebb címmel is beérné, ha több megélhetési valószínűséget remélne".

110 A javadalmazás elégtelensége miatt - amely alapvetően a folyamatos pénzromlásból fakadt - az érdekképviseleti szerv, az OBÜE sürgette a törvény módosítását: így javasolta a fizetési fokozatokban töltendő várakozási idő rövidítését, az ebben részesülhetők arányának 50%-os megállapítását, a mellékilletmények (pl. napidíj) más állami tisztviselőktől önálló megállapítását.

111 * A kormányzat meghatározott juttatásokkal is gondoskodni kívánt az állami szolgálatban állókról. Ennek keretében az 1921:XLVI. tc. 1. § (7) bekezdése felhatalmazta a kormányt, hogy az állami tisztviselők (nyugdíjasok, családtagok) részére gyógykezelési költségeik fedezésére a népjóléti és munkaügyi miniszter kezelése alá tartozó Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapot (OTBA) létesítsen. Az alap fedezetét részint a költségvetés, másrészt az igényjogosultak készpénzben kapott járandóságainak 2%-át kitevő járulék biztosította. IK. 1921/7.497-498. o. SOWIX, 1920. 144.0. IK., 1921/10. 741-742. o. A tömegkinevezés, JK. 1921/19. 151. o. A bírói és ügyészi státustörvény reformja, JK. 1922/11. 95. o.