Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

Az 1918—19-es forradalmi és ellenforradalmi időszak fordulatai és kaotikus állapotai után a stabilizálódás az 1920-as januári választások eredményeként megalakult nemzetgyűlés tevékenységével indult meg. Február 27-én került elfogadásra „Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről" szóló 1920:1. te-t, amely alapvető kérdéseket rendezett. A 4. § szerint a törvényhozó hatalom a nemzetgyűlést illeti, a 7. § értelmében a bírói hatalmat a törvényesen szervezett bíróságok a magyar állam nevében gyakorolják, míg a 12. § kimondta, hogy a nemzetgyűlés az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül kormányzót választ. Ennek megfelelően került sor március l-jén Horthy megválasztására. A jogi viszonyokat illetően a 9. § kimondta, hogy a népköztársaság és Tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. A nemzetgyűlés azonban felhatalmazta a kormányt arra, hogy a népköztársasági rendelkezéseket - ha a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges - ideiglenesen hatályban tarthassa, vagy helyettük újakat állapíthasson meg. E felhatalmazásnak megfelelően az 1920. március 14-én kibocsátott 2245. ME. rendelet 2-3. §-ai megállapították, hogy a népköztársaság szerveinek az igazságügyi igazgatás körében tett rendelkezései és a személyi kinevezések „érintetlenül maradnak", mint ahogy az ezen időszakban hozott ítéletek és egyéb határozatok is. A kinevezések érvényességének elismeréséhez kapcsolódott a 9. § rendelkezése, amely megállapította, hogy a népköztársaságra tett eskü alól feloldatnak az érintettek, és „helyette újabb eskü vagy fogadás letétele nélkül Magyarországhoz és annak alkotmányához hűségre köteleztetnek". Az 5. § szerint pedig „a bíróságok és ügyészségek, valamint tagjaik ezentúl a törvényben megállapított címeiket és elnevezéseiket használhatják"'.

89 A március 18-án kiadott 2394. ME. rendelet megállapította, hogy a „királyság intézményének léte és fennállása a forradalmi események ellenére jogilag érintetlen maradt". Erre figyelemmel kimondta, hogy az állami szerveket a „királyi" jelzővel kell megjelölni, „bélyegzőjükön magukat törvényes elnevezésüknek megfelelően e jelző használatával kell nevezniök", és azokon „a magyar állam címerén a szent koronát kell alkalmazniuk"?^ Az április l-jén kibocsátott 2708. ME. rendelet a bekövetkezett politikai-közjogi változásoknak megfelelő újabb hivatali eskü letételét írta elő mindazok számára, akik az alkotmányhoz s az államfőhöz hűséggel tartoznak. Ennek megfelelően az igazságügy-miniszter április 6-án kiadott 10 700. rendelete 1. §-ával előírta az ügyészek és ügyészségi alkalmazottak számára az eskü letételét, amelyben megfogadták, hogy az ország kormányzójához hűek lesznek.

91 RT. 1920/1. 96-103. o. Bp. 1920. Uo. 140-142. o. Uo. 161-162. o.; Magyarországi Rendeletek Gyűjteménye 1919-1939., X. Igazságügy-miniszteri rendeletek. Budapest, 1941. 8. o.