Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

szerkesztőségei elleni támadások, uszító, gyűlöletet keltő plakátok kihelyezése, röplapok terjesztése, a budapesti kávéházakban, utcákon elkövetett élet, testi épség és vagyon elleni cselekmények miatt.

5 A politikai élet eseményei ugyancsak több alkalommal büntetőeljárást vontak maguk után: így a Budapesti Királyi Ügyészség 1921-ben vádat emelt lázadás bűntette miatt a volt uralkodó, IV. Károly visszatérési kísérlete, az ún. királypuccs után több vezető legitimista politikus és korábbi kormánytag ellen.

52 E nehéz időszakban az eljárások zömét folytató budapesti vádhatóság elnöke, Strache Gusztáv szerint „gigantikus nehézségek szakadtak az ügyészségre". Kijelentette, hogy a forradalmak okozta káoszban rendet teremteni nehéz feladat, de hazafias kötelesség

1

'' volt. Mint mondta, a kommunisták cselekményein túl az országban „összeesküvések és puccsok voltak napirenden: a honmentők úgy nőttek ki a földből, mint eső után a gomba: fantaszták, kalandorok [...] rendszerint bűnös szándékkal, de sok esetben az ő beteges elgondolásuk szerint akartak segíteni az országon, de úgy, hogy ez a segítség az erős kéz beavatkozása nélkül annak sírját jelentette volna".

53 A számos politikai jellegű eljárás lezárását az ország kormányzójává választott Horthy Miklós 1920. december 25-én, majd 1921. december 23-án kibocsátott kegyelmi elhatározásai jelentették. Az amnesztia a 4039/1919. ME. rendelet 1. §-ában meghatározott bűncselekmények miatt elítéltekre és eljárás alá vonhatókra terjedt ki, ha az adott személy „egyénisége, gondolkodása és érzülete szerint az ún. tanácsköztársaság eszmekörétől egyébként távol állott és a cselekményt csak létérdekének biztosítása végett vagy utasításra, vagy a téveszmék fertőző behatása következtében erkölcsi ítélőképességének biztonságában megingatva követte el."

54 A kegyelem vonatkozott a fehérterror elkövetőire is, akiknek cselekményei a Tanácsköztársaság miatti „közelkeseredésből vagy menthető felháborodásból" fakadtak, továbbá az 1918. őszi tömegmozgalmak résztvevőire - a felbujtók és a vezetők kivételével. Az amnesztia viszont nem terjedt ki azokra, akik cselekményeiket nyereségvágyból követték el, továbbá az eljárás vagy büntetés elől külföldre távoztak. A kormányzói elhatározások végrehajtását a 49 900/1920. és a 66 900/1921. IM. rendeletek szolgálták.

55 Az első rendelet szerint a törvényszékeknél alakított kegyelmi tanácsok elé az ügyész terjesztette írásba foglalt véleményével az ügyeket. ZINNER Tibor, 1989. 31., 47., 72-75. o. Pl. 1919 augusztus-szeptemberében az Ébredő Magyarok Egyesülete (EME) által kiadott zsidóellenes plakátok, röplapok miatt sajtópereket indított a Budapesti Államügyészség. Az Országos Antiszemita Párt tagjainak támadása 1919. december 7-én a Népszava és Az Est szerkesztőségei ellen. 1920 nyarán az EME tagjai számos alkalommal megtámadták a főleg zsidók által látogatott budapesti kávéházakat, a vendégeket megverték, többeket megöltek. Ezen cselekmények ügyében gyilkosság, sőt lázadás bűntette miatt folytak eljárások. ZINNER Tibor, 1989. 133. o.: a budapesti ügyészség 121 242/1921. alatt vádat emelt lázadás bűntette miatt a visszatérő király által kinevezett kormány tagjai, pl. az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, gr. Andrássy Gyula, Beniczky Ödön volt belügy- és Gratz Gusztáv volt külügyminiszter ellen. Strache Gusztáv budapesti kir. főügyész búcsúztatása nyugalomba vonulása alkalmából, é. n. 13-14. o. Bp. K. 1920/296. 1. o., 1921/289. 1. o. Uo. 1920/298. 1-2. o., 1921/290. 2. o.