Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

Ha a bíróság az elítéltet vagy terheltet az ügyésszel egybehangzóan kegyelemre javasolta, akkor a szabadságvesztést vagy a letartóztatást az igazságügy-miniszter rendelkezéséig félbeszakította. A tanács a kegyelemmel kapcsolatos határozatát felterjesztette a miniszterhez. Megkegyelmezés esetén a miniszter az iratokat az ügyészhez küldte vissza, akinek utasítást adhatott a bűncselekmény természetére figyelemmel. Erre akkor került sor, ha „a megkegyelmezett további magatartásának szemmel tartása végett" az illetékes rendőrhatósághoz kellett fordulni. A második rendelet - mivel az államfői elhatározás a kegyelmet közvetlenül adta meg - kimondta, hogy a büntetést nyilvántartó hatóság (járásbíróság, ügyész, büntető intézet igazgatósága) határozatban állapítja meg az amnesztia alá esés tényét. Mivel a kegyelem nem vonatkozott az ún. közveszélyesekre, az ennek megállapítására vonatkozó aggály esetén az ügyész véleményes jelentését közvetlenül az igazságügy-miniszternek tette meg állásfoglalása érdekében. Ha eljárási kegyelem kérdése merült fel, akkor a nyomozást az ügyész határozatával megszüntette, bírói szakban pedig indítványozta a megszüntetést. A megtorlások alapját jelentő 1919-es jogszabály alkalmazhatóságát végül a hatályon kívül helyezéséről szóló, 1921. december 24-én kibocsátott 10 992. ME. renr delet szüntette meg.

56 * A Tanácsköztársaság bukása után az igazságügyi szervezeten belül is sor került az elmúlt hónapokban tanúsított magatartások kivizsgálására és az ezek miatti felelősségre vonásokra. A hivatalába 1919. augusztus 7-én visszatért Dabasi Halász Lajos főügyész azonnal intézkedett több államügyész, ügyészségi megbízott, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet állományába tartozó személy állásából való felmentéséről, majd 10-11ei utasításaival rendelkezett „a kommunista uralom alatt az államügyészségi tisztviselők és alkalmazottak által elkövetett hivatali visszaélések bejelentése tárgyában". Minden olyan „nem megfelelő magatartás" jelentését megkövetelte, amellyel az ügyészségek alkalmazottai „a törvényes rend ellen bármi módon vétettek". Leiratában azt is kijelentette, hogy „könyörtelenül fogok eljárni a szándékosan törvénytelen útra tévedt alkalmazottaink ellen"

51 Az igazságügy-miniszter augusztus 28-án elrendelte annak kivizsgálását, hogy az alkalmazottak a „tanácsköztársaság idején tanúsítottak-e olyan magatartást, mely akár bűnvádi, akár fegyelmi eljárás megindítására okul szolgálhat?"

58 A kormány szeptember 3-i döntésével „a kommunista diktatúra alatt szolgálatot teljesített tisztviselők magatartásának és hivatali működésének megvizsgálását" minden főhatóságnál az ott alakított igazoló bizottságok hatáskörébe utalta. Az igazságügy-miniszter ekkor bejelentette, hogy voltak olyan ügyészek is, akik szolgálták RT. 1921/1.339. o. Bp. 1921. BFL VII. 17/b. 1919: 3084, 3093. (656. d.), uo. 3096/1919.; BKMÖL VII. 16/a. (491. d.) BFL VII. 17/b. 3367/1919.