Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN

felső pincének a mészárszék felöl való sarkán két lépésnyire egy verem tele búzával." Tehát a mészárszék a csapszékkel együtt közvetlenül a városháza épülete mellett állott. Hosszú időn át csak egy mészárszék működött a városban. A törökellenes háborúk során viszont a város lakossága a menekültek tömegei révén időről időre olykor harmadával megnőtt. Bár a veszély elmúltával a menekültek nagyobb része viszszatért falujába, egy 1689-ben készített felmérés szerint a városban található adózó családfők csaknem harmada „vidékinek" vallotta magát,

14 tehát sem ők maguk, nem érezték önmagukat kecskemétieknek, sem az itteniek nem tekintették őket annak. Közülük valószínűleg csak néhányan tudtak szőlőt, vagy szántót bérelni. Ily módon háziállatokat is kevesen tarthattak, és a mészárszékben történő rendszeres vásárlásra jobban rákényszerültek. Minden bizonnyal ezért döntött úgy a tanács, hogy a század végén egy újabb mészárszéket épít. A székbírói számadások hiányában pontosan nem tudjuk, hogy erre mikor került sor. Az kétségtelen, hogy 1701-ben már egymástól minden tekintetben különállóan működött a két szék. A hivatali év leteltével a „tavalyi székbírák az régi székben [...] becsületesen számot adván [...] Ex propria indus tria attanak hasznot 660 tall" Az is kétségtelen, hogy az új szék kezdettől fogva a korábbihoz hasonló keretek és feltételek mellett működött. A legkorábbi elszámoltatásuk szerint „az kis székben" éppúgy három székbíró irányította a munkát, mint a régiben: „Szeles Gyögy, Banó István és Herczeg György [...] Ex propria industria attanak hasznot 670 tall."

15 E néhány adat alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az új, a „kis" szék éppoly forgalmat bonyolított le mint a régi. Ez a tény azt jelzi, hogy üzembe helyezése minden tekintetben indokolt volt. Az egykori mészárszékek felszereltségére nagyon kevés adatunk van. A főbíró és az adószedő lajstromaiban a különféle bevásárlásokról készített jegyzékekben található ugyan sok olyan eszköz, szerszám, melyeket a mészárszéken is hasznosíthattak, de csak kevés esetben van arra közvetlen utalás, hogy valóban az ottani használatra vásárolták. „Húsmérő serpenyőt a város székihez vettünk tall. 2."'

6 Azt viszont tudjuk, hogy a legfontosabb eszközök sem voltak mindig tökéletesek, pontosak. 1672. július 5-én a tanács kénytelen volt vizsgálatot indítani, mivel „Várassunk beit szappanos mesterek nagy villongó veszekedésben voltának régtül fogván, kiváltképpen ezelőtt hat vagy hét esztendők el forgási alatt mind mivelünk, s mind penigh városunk székbíráival az mészárszékben esött fadgyunak el mérésében az másakő felőli, hogy nem egészen való másás kő volna [...]". A tanács az érintett felek bevonásával végezte el a vizsgálatot, és megállapították: „Lött az mázsa kő száz két font [...]". Ennek alapján hozták meg a döntést: „Valamikor ennekutána az város székén fadgyut mérnek mázsával, akár szappanosoknak és akár más rendbeli embereknek, mindenkor fel tegyék az két font nyomót a fadgyu mellé [.. .]".

17 A húsmérés során keletkezett melléktermékek, a faggyú, a juh- és marhabőrök átmeneti tárolásáról is gondoskodni kellett. Ezeket - szárítás után - részben a város pincéjében, részben pedig e célra bérelt pincékben gyűjtötték össze. Olykor tetemes 13 BKMÖL IV. 1508/c. Kecskemét város Adópénztárának iratai. Adólajstromok (a továbbiakban: IV: 1508/c.). 1689. Derékadó lajstroma 228-231. o. 14 BKMÖL IV. 1510/a. 1687. Maga az összeírás kétségtelenül 1689-ben készült! 15 BKMÖL IV. 1510/i. Kecskemét város számadási iratai. Főbírói számadások (a továbbiakban: IV. 1510/i.). 1702. 5.0. 16 Uo. 1677. 42-61. o. 17 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 16-17.0.