Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN

penig ezt nem akarná és elegendő húst nem adhatna a szegénységnek, tehát minden héten szerdán és szombaton általunk adatik az hentesektűi való hús vágásnak in den 5, az több napokat magunk székbírái foghatják magoknak és a megírt 6 pénzen árulják" A török kiűzése érdekében folytatott háborúk idején részben a pénzrontás, részben pedig az élő állatok árának ugrásszerű növekedése miatt a székbirák komoly beszerzési gondokkal küzdöttek. Ezért a beszerzési nehézségek és kockázatok egy részét igyekeztek a lakosságra hárítani. Ennek megakadályozása végett 1692. június 23-án elrendelték, hogy „a székbírák a szent Lőrinc napig esett faggyút adják 16 pénzen, az után esendő faggyút pedig adják 12 pénzen". Egy évvel később „Determináltatott, hogy székbírák uraink az húsnak fontját hat pénzen mérjék." A háborús körülmények miatt később engedett a tanács a székbírák kéréseinek, és 1695. augusztus 14-én engedélyezte, hogy „az húsnak fontja járjon 7 pénzen, az faggyúnak penig fontja 16 pénzen, mázsája 16 forintokon." Amikor viszont a háborús színtér távolabb került, és a hadsereg ellátását a központi hatalom szabályozta, azonnal javítottak a lakosság helyzetén: „a váras közönséges mészárszékibűi a kecskeméti szappanos mesterek 12 magyar pénzin vegyék a ó[ecsüle]/[e]5 váras faggyát."

] 1 A lakosság jobb ellátása és az árak féken tartása érdekében a tanács még monopolhelyzetéből is engedett. „[...] közönségesen elvégezték, hogy a bts városban, minthogy székbírák uraimék az szegénységet elegendő hússal nem tartják, és a bts tanács végzéséhez magukat nem alkalmazzák, azért 10 hentesek állíttassanak, kik szerdán és szombaton elegendő húst vághassanak [...] de mindenkor egy pénzzel alább mintsem a város székében adják, azon kívül a bts városnak minden marhátúi adjanak 10 polturát [...]." A mészárszék nyitva tartásának idejét is a tanács határozta meg: „székbírák uraiméknak erősen megparancsolták, hogy az mészárszéket reggel 5 órakor fölnyitván, elegendő húst szerezzenek, tíz óráig nyitva legyenek. Délután egy órakor fölnyissák, és 5 óráig nyitva tartsák" A szűkös beszerzési lehetőségek mindenkor csábítottak a selejtes áruk értékesítésére, ezért a tanács igyekezett a különféle visszaéléseknek gátat szabni. A székbírót figyelmeztették: „úgy hogy jó húst vágjon és nem emelgető dögöt [...]". Majd később: ,^4z kergeteges, lába törött és egyéb fogyatkozásos marhát le ne vágjon hiti is lévén rajta az székbíráknak s meg ne vegyen senkitől [...]". Amikor pedig a helybeli és a „vidéki" szegénység között 'derekas villongás' esett amiatt, hogy a vidékiek elfoglalják az itt lakók elől a munkát, a magisztrátus úgy döntött, hogy az egy hónapra, vagy ennél hosszabb időre felfogadott vidékiek munkájának felét a helybeliek végezhetik. Ha pedig „az fele részire reá állandó kecskemétieknek nem akarna az gazda enni adni, hordassék hús a székbűi nekiek, és az bíró az gazdán az munkások eledelét irremisebiliter exaquálja."

n A mészárszékek a kocsmákkal együtt a települések központjában kaptak helyet. A város vermeit felsoroló egyik jegyzékben találunk helyére néhány közelebbi meghatározást. „Városháza sarkánál az kerítéssel szemközben [...] [a városházáról a] [...] mészárszékre, amely kis kapun kijárnak [a városházáról a] [...] Mészárszék felé nyíló kapufélen jobb kéz felől egy verem árpa." ,^4 csapszéknek, avagy az öreg " IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 131-132. o. A megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy Nagykőrös és Cegléd hasonló formában működtette mészárszékét, és gyakorolta ez irányú jogait. L.: uo. 142-159. o., ill. 1698. aug. 22. 180. o. A mázsa 100 fontnak felelt meg. 12 1700. június 28. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 193. o.; Uo. 1700. június 13. 193. o., ill. uo. 159. o. 1685. június 30. 127-128. o.