Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

A válaszok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a zenész cigányok már nem tekintik magukat cigánynak, de ami ennél is érdekesebb, hogy a magyarok is kezdik magyarnak tekinteni őket. A muzsikus cigányok kivételével a cigányok tehát mind cigánynak vallják magukat, különösen igaz ez akkor, ha szegénységüket akarják kidomborítani, vagy valamilyen anyagi előnyhöz akarnak jutni. A zenész cigányok már nem is beszélnek cigányul. A másik két réteg 40%-a beszéli a cigány nyelvet. Ami a nem cigányokat illeti, nagy az elkülönülés, a nem cigányok nem fogadják be a cigányokat, és nem tekintik egyenrangúnak őket magukkal. Ugyanakkor, ha egy cigány család letelepedik egy faluban vagy városban, és rendszeresen dolgozik, akkor a magyarok többsége elfogadja magával egyenrangúnak, és már nem a cigányt látja benne. Ez a későbbiekben is így volt, sőt, manapság is folytatódó tendencia. Ha egy roma átveszi a többségi társadalom szokásait, akkor a többségi társadalom szemében a származás már nem jelent semmit. Igazából a munkához való viszony határozza meg azt, hogy a magyarok kit fogadnak be és kit nem. Kétségtelen, hogy a cigányok komoly gazdasági-kulturális hátrányból indultak, ahogy ez már bemutatásra került. A cigánysággal szembeni hátrányos megkülönböztetés nemcsak a nem cigányok részéről létező jelenség, hiszen a vállalatok sem akarják őket alkalmazni, vagy éppen a községi tanácsok nem teszik lehetővé a faluban való letelepedést. A politikai életben nagyon csekély szerepet töltenek be, de ez a kulturális helyzetükből is adódik. A megyei, illetve a községi tanácsok szerint nagyon nehéz a bűnözésben való részvételüket megállapítani. Kecskemét városban az összes bűncselekmények 25%át cigányok követik el, de a bajai járásban és Baja városnál ez az arány már 50%. A kiskőrösi járásban 30%, Kalocsa városában viszont csak 1-2%-ra tehető a roma bűnözés. A többi járásban igen csekély a cigányok által elkövetett bűncselekmények száma, és azok is inkább kisebb kaliberű cselekményekből, például mezei lopásokból állnak. A cigányság gazdasági helyzete sokkal rosszabb, mint a többségi társadalomé. Nyáron élnek jobban, ekkor idénymunkákat vállalnak. Megyei szinten csak 5% az, akinek eléri a gazdasági helyzete azt a szintet, ami a magyarokra jellemző. Ezek ruhakereskedéssel, ószerességgel foglalkoznak. Ismét kivételt képeznek a zenész cigányok, mivel az ő életszínvonaluk nagyjából olyan, mint a magyaroké, de van olyan muzsikus cigány család, amelyik jobban él, mint az átlag magyar család. Azok a cigányok élnek rosszul, akik nem szeretnek dolgozni, tehát nincs bevételük, és azt a kevés pénzt is, amit megkeresnek, italra, kártyára költik, nem pedig a család megélhetésére. A cigányság kisebbik része vállal állandó jellegű munkát. Ok állami gazdaságokban dolgoznak, vályogvetéssel, kupeckedéssel, foltozással, zenéléssel keresik meg a betevőre valót, illetve téglagyárakban, általában véve az építőiparban tudnak dolgozni segédmunkásként. A nők konzervgyárakban, tollüzemekben dolgoznak, már akinek van állása közülük. Speciális cigányszakmának tekinthető a vályogvetés, üstkészítés, drótozás, zenélés, kályhacsőkészítés. Megyei szinten 163 iparengedély lett kiadva cigány embernek. Arra a kérdésre, miszerint saját cigány gazdaságot, termelőszövetkezetet kellene-e kialakítani, egyértelműen nemleges válasz született. Ilyen nem is merülhetett fel a megyében, hiszen az egyes települések között viszonylag nagy a távolság, és emiatt sok-sok cigány családot kellene áttelepíteni. Van egy másik ok is, mégpedig az, hogy nem szeretnek mezőgazdasági munkát végezni.