Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SARLÓS ISTVÁN: BAJA VÁROS MEZŐGAZDASÁGI NAGYBIRTOKAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Több nagybirtokot is az örökösök vittek tovább, vagy osztottak fel egymás között 1935-re. A legjobb példa a szétosztásra Tüske János 263 holdas területének örökösödése, amelynek két kisebb darabján fiai, József és Máté gazdálkodtak tovább. Özvegy Schleicher Antalné 135 holdas birtoka azonban egységes maradt, fia, Ferenc vitte tovább a családi vállalkozást, csak minimálisan változtatva a termékszerkezeten. A régi birtok szőlőterületeiből 11 holdat átalakított legelővé és erdővé. Az öröklés mellett sokan vásárlással jutottak nagyobb birtokhoz Baján, de a tulajdonosváltás nem járt együtt a gazdálkodás jelentős változásával, megmaradt a szántóföldi gabonatermesztés. Mály Jánosné és társai Juray Károly 245 holdas birtokát vették meg, Müller Józsefné és társai pedig Grünhut Miksa 111 holdas birtokát vásárolták fel.

22 Grünhut Miksa eladott földjének tőkéjéből mészárszéket alapított. Az üzlet az 1930-as évek elején nehezen indult be, de fia, József 1938-ban már új házat és üzlethelységet vásárolt a város központjában.

23 Pfeil Mihály és Reiser Antal birtokai több kisebb földterület felvásárlásával jöttek létre, de e birtokok lassú bomlási folyamata már elindult, mivel tulajdonosaik 1935-ben már nem éltek. Birtokgyarapítás terén a legnagyobb sikert Sauernborn Károly könyvelhette el. Az 1925-ös összeírásban még nem szereplő férfi örököseinek nevén 1935-ben már 383 hold földet találunk. A magántulajdonosok csoportjának átalakulása mellett több állami intézmény, egyházi és világi szervezet is szerzett kisebb-nagyobb földterületet Baján. A legnagyobb ilyen jellegű földbirtok tulajdonosa a Magyar Államvasutak volt. 450 holdas földterületéből 447 nem esett a földadó alá, azaz beépített területről volt szó. A MÁV földbirtoka valójában a bajai folyami kikötő területe volt. Az 1875-ben befejezett bajai kikötő vízmélysége ugyan lehetővé tette a legnagyobb hajók fogadását is, de a Sugovica nagyon szűk volt az ilyen hajók biztonságos manőverezéséhez, ezért csak óvatosan és viszonylag jó látási viszonyok között lehetett használni.

24 A nagyobb, 2000 tonnás, hajók zavartalan fogadására szolgáló kikötő csak a nyílt Dunán épülhetett ki. A terület Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt. Bajának csak 1925-ben sikerült elérnie, hogy a kérdéses területet a MÁV birtokaként Bács-Bodrog vármegyéhez csatolják. Ezután épülhetett meg a bajai Duna-parton, a vasúti híd közelében a vasúti vágányokkal, híddarukkal és raktárakkal ellátott új kereskedelmi kikötő. A terület birtokosa a vasúti létesítmények nagy száma miatt a vasúttársaság lett.

25 A kincstár korábbi földbirtokát 1935-re felosztották a helyi vízépítéssel és árvízvédelemmel foglalkozó társaságok között. A legnagyobb és legértékesebb részt a Ferenc-Csatorna Rt. vásárolta meg az államtól. Ez a terület foglalta magába a Ferenc-tápcsatorna bajai szakaszát, a Deák-zsilipet, a korábbi bajai kikötőt, valamint a Kis- és Nagy-Pandúr-szigetek csatornát övező területeit. A tápcsatorna Trianon után elveszítette eredeti szerepét, mivel a Ferenc-csatorna Jugoszlávia része lett, de a déli határvidék öntözőcsatornájaként tovább működött, és árvízvédelmi szerepe sem volt elhanyagolható. Bajaszentistván városhoz csatolásával került Bajához a Duna-völgyi főcsatorna is. Ennek gazdája 1935-ben a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat volt. A 76 holdnyi területből csak 4 holdon folyt mezőgazdasági 22 RAPCSÁNYI Jakab, 1934. 236. o. 23 Uo., 248. o. 24 POGONYI György, 1929. 203. o. 25 Uo.