Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - SARLÓS ISTVÁN: BAJA VÁROS MEZŐGAZDASÁGI NAGYBIRTOKAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
művelés, a többin a csatorna „épületei" helyezkedtek el. A környékbeli csatornák kezelése mellett a Pestmegyei Sárközi Árvízvédelmi Társulat gondoskodott az árvízvédelemről. 33 holdnyi területén nem folyt gazdasági tevékenység, de a társaság ellenőrizte a Dunán lévő különböző árvízvédelmi létesítményeket és a másodlagos töltések hálózatát. 1935-re a római katolikus egyház mellett a bajai görög keleti egyház is hozzájutott egy komolyabb birtokhoz. A 149 holdnyi területét kisbérletben művelték meg, a bérlők szántóföldi gabonatermesztést folytattak rajta. Következtetések Baja város két világháború közötti nagybirtokrendszere több szempontból is eltéréseket mutat a környező kisvárosokhoz képest. Az alsó-Duna-völgyi Duna menti kisvárosok 26 csoportját figyelembe véve Baján beszélhetünk tényleges nagybirtokokról. A hasznosítását tekintve változatlan érseki birtok és a városi nagybirtok nagyban meghatározták Baja birtokstruktúráját és a város gazdálkodását is. A környező kisvárosokban ilyen nagybirtokokkal nem találkozhatunk. 27 Külön figyelmet érdemel a városi nagybirtok hasznosítása, mind a bérletek száma, mind a nagysága kiemelkedő volt, és ez az egész korszakra jellemző sajátosság. A bajai nagybirtokok tulajdonosai a két világháború között gyorsan cserélődtek, ez azt bizonyítja, hogy a nagybirtokosi lét ugyan komoly társadalmi presztízzsel járt, de a földek művelése nem minden esetben jelentett stabil jövedelmet és gyarapodást biztosító gazdasági vállalkozást, így többen eladták birtokaikat, és más gazdasági ágazatban próbáltak szerencsét. Az 1930-as évek közepén népszerű volt a kisbéried rendszer, míg 1925-ben mindössze egy birtokon voltak kisbérlők, addig 1935-ben ez a szám hétre emelkedett. A kisbérleti rendszernek a termékszerkezetre nézve volt egy negatív következménye. A minimális tőkével és még kevesebb szakértelemmel rendelkező bérlő nem folytathatott a földjén intenzív kertgazdálkodást vagy állattartást, számára csak a hagyományos szántóföldi gabonatermesztés maradt. A termékszerkezet kedvezőtlen alakulását mutatja az a tény is, hogy az 1925-ben még működő két állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozó 1935-re eltűnt, állatállományukat felvásárolták, és a városi nagybirtokon legeltették tovább. A tulajdonosok nagymértékű fluktációjával párhuzamosan megfigyelhető a birtokok méretének változása is, amely egyértelmű csökkenést mutat. A két világháború közti Magyarországon a földbirtokok méretének csökkenése általánosnak mondható jelenség. 28 A birtokok feleződtek, aprózódtak, amely nem magyarázható tisztán az örökléssel. Az öröklés mellett a korszak magas földadói és vagyonadói is felgyorsíthatták a birtokméret csökkenésének a folyamatát. Az eladásokból származó többletbevételt azonban a tulajdonosok általában nem korszerűsítésre fordították, így a fejlesztések elmaradtak, ezért csak minimális esély maradt a fejlődésre. Baja mellett még Mohács, Tolna, Paks, Kalocsa, Dunaföldvár. Több kisvárosban a legnagyobb birtok az 1000 holdat sem érte el. Erről lásd részletesen: SCOTT, Eddie, 1996. 42. o.
