Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: A LÁNYOKTATÁS KEZDETEI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

Az első tanévet 1895. szeptember 20-án kezdte meg az iskolába beiratkozott 70 növendék. A tanári kar vezetője egy teljes állású, képesített igazgatónő volt (Gyengő Etelka), rajta kívül először csak egy főállású munkatanítónő (Móczár Olga) dolgozott itt, a többi tanár óradíjasként vagy hitoktatóként tevékenykedett.

86 Az iskola életrevaló és fejlődőképes volt. A tanulók létszáma évről évre nőtt. Hamarosan egy kézimunka-tanfolyamot is beindítottak. Megfigyelhető a tendencia, hogy míg kezdetben a gimnáziumi, illetve képezdei tanárokat foglalkoztatták óradíjasként, az iskola fejlődésével már szinte csak okleveles és képesített tanárnőket alkalmaztak, akik teljes állásban a polgári lányiskolában tanítottak. A már említett Móczár Olga tanárnőn kívül még négy tanárnő nevét kell kiemelni, akik több évtizedig oktattak a félegyházi polgári lányiskolában, és működésükkel méltán vívták ki a szülők és a város vezetőinek elismerését. Közülük elsőként dr. Rettkes Imréné Stettina Róza (korábban övz. Beöthy Miklósné) nevét kell megemlíteni, aki 1897 és 1912 között töltötte be az igazgatónői tisztet, de szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett a lányoktatás terén Sebők Lajosné Jakubek Emma (1897-1933 között tanított), Pásztor Ferencné Gluzek Etelka (1898-1915 között tanított) és Eyszrich Györgyné Kerner Teodóra (1899-1922) is.

87 A polgári lányiskola ideiglenes jelleggel működött, a tanárokat évről évre újra meg kellett választani. A város nem véglegesítette sem az iskolát, sem a tanerőket, mert köztudott volt, hogy a polgári lányiskola majd a felállítandó, apácák által vezetett lánynevelő-intézetben kap végleges elhelyezést. A város megpróbálta állami kezelésbe adni az intézmény felügyeletét, annak sikertelensége után azonban 1900 októberében a közgyűlés elhatározta az iskola állandósítását és kimondta, hogy a rendszeresen megválasztott és megfelelő képesítéssel bíró összes tanerők - hogy az országos tanítói nyugdíjintézetbe beléphessenek - állásaikban az iskolaszék által véglegesíthetők.

88 A véglegesített tanárnők munkahelyüket hosszú távon is biztonságban érezhették, mivel a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903-ban leiratban közölte a várossal, hogy ha működni is fog Félegyházán egy szerzetesnők által vezetett polgári lányiskola, akkor is csak úgy menti fel a minisztérium a várost a községi polgári lányiskola további fenntartásának kötelezettsége alól, ha a város biztosítja a polgári lányiskolánál akkor alkalmazott összes tanerő átvételét (illetményeikkel együtt) az újonnan szerveződő polgári lányiskolába,

89 garantálva ezzel, hogy a majdani, szerzetesnők által vezetett lánynevelő-intézetben is folytathassák a tanítást. Ez a kitétel megteremtette ugyan a polgári iskolai tanárnők létbiztonságát és hozzájárult az iskola folytonosságához, de megnehezítette a tárgyalásokat az angolkisasszonyokkal. 1903-ban jutott el oda a város, hogy végre a lányiskola ügye is napirendre kerülhetett. Eddigre már új helyen működött a főgimnázium és a tanítóképző építkezése is folyamatban volt. Az angolkisasszonyok főnöknője 1903. május 25-én Félegyházára utazott, hogy megtekintse a létesítendő apácaiskolát és sor került az iskolaátvétel feltételeinek megtárgyalására is. Almásy Mária, az angolkisaszszonyok budapesti házának főnöknője 1903 nyarán a váci püspökhöz írt levelében BEÖTHYNÉ Stettina Róza, 1898. 5. o. KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2001., 61-63. o. BKMÖL V. 174/b. II. 513/890. A polgármester 10586/1902. számú 1902. október 11-én kelt levele a megyés püspökhöz. Uo., II. 513/890. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903. január 9-én kelt levele a Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye Közigazgatási Bizottságához.