Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: A LÁNYOKTATÁS KEZDETEI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

Az első polgári leányiskola (1887-1892) Félegyházán a 19. század utolsó két évtizedében jutott el a lakosság a polgárosodás olyan szintjére, hogy a lányok művelődése és nevelése mint közérdekű téma egyáltalán szóba kerülhetett. A női emancipáció mint általános társadalmi folyamat ekkora érte el ezt a vidéki várost, emellett a helyi kulturális életben is olyan változások történtek (pl.: az állami tanítóképző Félegyházára helyezése, az addigi algimnáziumnak a polgárosodó igények szerint főgimnáziummá fejlesztése), amelyek együttesen ráirányították a figyelmet a városi lányoktatás és nőnevelés tarthatatlan állapotára. A város közvéleményét az 1880-as évek derekán egyre jobban foglalkoztatta a tanügy, az iskoláztatás és azon belül különösen a lányoktatás kérdése. 1880-ban az iskolaszék elismerte, hogy a lánygyermekek nem részesülnek női kézimunka-oktatásban, bár ezt felvették a rendes tantárgyak sorába. Mivel „mind hangosabbá lön országszerte a leánygyermekeknek e téren való kiképzése", eleget téve a kívánalmaknak, egy végzett „képezdésznőt" alkalmaztak ideiglenesen, hogy a lányosztályokban napi 2 órában női kézimunkát tanítson.

39 A helyi sajtóban is egyre gyakrabban kapott teret a nőnevelés kérdése. Ezek a cikkek a lányoktatás elmaradott színvonalát, az iskolák zsúfoltságát, a tanítás rendszertelenségét és a vezetés egyöntetűségének hiányát ostorozták. Szükségtelen mondanunk, hogy milyen szánandó sorsban szenved városunk nőnevelésügye.'''''

3

'

0 ,JLányiskoláink alig állnak a kezdetnek is kezdetén. Az elemi iskolák nem nyújtják a lányoknak azt a képzettséget, amit a polgári életben azoktól méltán meg lehet követelni. [...] Hivatalnokok, polgárok, birtokos gazdák s mindazok, kiknek nincs módjukban gyermekeik mellett nevelőnőket tartani, vagy őket idegen városba, ismeretlen tanintézetbe taníttatni, a városi iskolák tökéletlensége és hiányossága miatt leányaikat egyáltalán nem neveltethetik úgy, mint azokat neveltetni kellene."

41 „Leányainknak a jövőre, a rájuk váró hivatásra való előkészítése nagyon figyelmen kívül hagyott valami, az ő számukra az alsóbb elemi oktatásnál egyéb eszköz még mindig nincs, pedig a leányok közös hivatása: a jó anya és derék gazdasszony szerepe nem kevésbé fontos. A középosztály s a szerényebb viszonyú intelligencia — bár saját tűzhelyénél eléggé iparkodik müvelőleg nevelni - éppen nincs abban a kedvező anyagi helyzetben, hogy a leányainak a jogosan igényelt műveltséget megszerezhesse, távolfekvő vidéki, vagy fővárosi nevelőintézetekbe őket nem küldheti."

42 Újabb lökést adhatott volna a lányoktatás vajúdó ügyének az 1884-ben elhunyt félegyházi Mailar Pál végrendelete, aki házát a város közönsége számára leánynevelő-intézet céljaira hagyományozta. Mivel azonban a kitűzött határidőn belül a kérdéses intézmény nem valósult meg, így az ingatlant a helyi szegényápoló intézet javára használták fel.

43 A polgári leányiskola létrehozásának gondolata komolyan csak 1885-ben vetődött fel először. Ekkor arról tudósít a helyi sajtó, hogy a királyi tanfelügyelő szerint az állam hajlandó lenne Félegyházán egy polgári leányiskolát felállítani és fenntartani, ha a város a maga részéről biztosítaná a megfelelő helyiséget és az iskolát a BKMÖL V. 171/a. 1880. január 23., 9. határozat; BKMÖL XII. 21. Iskolaszéki jegyzőkönyvek (a továbbiakban: XII. 21.). 1880. február 2., 16. határozat. Félegyháza, 1883. augusztus 5. 1. o. Félegyházi Hírlap, 1885. november 29. 1. o. Uo., 1886. április 18. l.o. BKMÖL V. 176/b. Kiskunfélegyháza Város Árvaszékének iratai. Árvaszéki iratok. III. 237/1884.