Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - GYENESEI JÓZSEF: KÖZSÉG, VÁROS, MEGYESZÉKHELY KALOCSA VÁROS KÖZIGAZGATÁSI SZEREPVÁLTOZÁSAI 1871 ÉS 1921 KÖZÖTT

selők és az esküdtek kijelölése is.

4 Július 6-án megtárgyalták és elfogadták a község szabályrendeletét.

5 Az átalakulás, jogi értelemben, a községi szervezet létrehozásával így lényegében megtörtént, a vizsgált időszakból fennmaradt iratokat áttekintve a bekövetkezett közigazgatási változások azonban nem mindig érhetők tetten a település polgárainak és vezetőinek gondolkodásában. Az 1872. július 6-i közgyűlés jegyzőkönyvében például a következők szerepelnek: ,JCalocsa város méltóságával, népessége, s vagyoni állása arányával össze/érőnek nem található az, hogy elöljáróság eddigi évi fizetése egy közönséges béres szolga fizetésénél is alul álljon"

6 A város megnevezés ezután még több alkalommal is elhangzott az ülésen. Persze, az eset kapcsán azt is gondolhatnánk, hogy a fentiekben pusztán csak elírásról vagy a szokás hatalmáról van szó, de a többszöri ismétlődés miatt inkább szándékosságot feltételezhetünk, amelynek hátterében minden bizonnyal érzelmi szempontok húzódtak meg. Az előbbi hipotézis helyességét erősíti, hogy hasonló helyzetek még évekkel később is adódtak. így például a település 189l-es építési szabályrendeletének véleményezésekor a megyei tiszti főügyész egyik tartalmi észrevétele a következő volt: Kalocsa jogi státusát tekintve nagyközség. A rendelettervezetben ugyanis itt is következetesen a város elnevezés szerepelt. Mindez nagyon jól érzékelteti, hogy a kalocsaiak - érthető módon - milyen nehezen élték meg, és mennyire értetlenül álltak településük rangvesztésének ténye előtt, amely Szent István óta érseki székhely, a XIX. század második felétől iskolaváros, illetve törvényszéki központ is volt.

7 Való igaz, hogy Kalocsa az érsekség szükségleteinek és gondoskodásának köszönhetően a vizsgált időszakban városias településnek számított, társadalomszerkezete ennek megfelelően alakult, a dualista korszakjogalkotása által felállított - Kalocsa esetét nézve első látásra igazságtalannak tűnő - „város" kritériumának a település mégsem felelt meg.

8 A községi törvény és novelláris módosítása, az 1886. XXII. törvénycikk azonban egyaránt lehetőséget biztosított a nagyközségek számára meghatározott kondíciók teljesítése esetén a rendezett tanácsú városi cím elnyerésére. Az említett jogszabályok értelmében a közigazgatási emelkedésnek három feltétele volt. Az átalakulást csak az érintett település együttesen legtöbb adót 4 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) V. 71. Kalocsa Nagyközség Képviselő-testületének iratai, (a továbbiakban: V. 71.) Közgyűlés jegyzőkönyv 1872. jún. 1. 1/1872. kgy. sz. 5 BKMÖL V. 71. Közgyűlés jegyzőkönyv 1872. júl. 6. 2/1872. kgy. sz. 6 Uo. 7 A XVIII. század kezdetétől papnevelő intézetnek adott otthont a település, s 1764 óta állt fenn a Stephanium, Kalocsa híres jezsuita gimnáziuma. A klérus 1856-ban érseki tanítóképzőt, 1863-ban elemi iskolákat, 1868-ban tanítónőképzőt, 1876-ban polgári tanítóképzőt, 1884-ben iparos tanonciskolát, 1890-ben nyilvános tanító- és óvónőképzőt alapított. BOROVSZKY Samu (szerk.), 1910. II. k. 539. o.; Az 1871. évi XXXII. törvénycikk felhatalmazása alapján igazságügy miniszter 1871. július 10-én kelt rendelete járásbíróság, illetve törvényszék felállítását rendelte el Kalocsán. 8 A Duna-Tisza közén fekvő Kalocsa gazdaságának és társadalmának szerkezete több vonatkozásban eltért az ún. alföldi város kategóriájába tartozó településekétől, amelyek többségében a mezőgazdaságból élő keresők és eltartottak száma meghaladta az összlakosság 40-50%-át. Kalocsa népességének ugyanakkor csak 31, a keresők 28%-a élt őstermelésből. Más mezőgazdasági jellegű városokkal (22-27%) összehasonlítva magasabb volt (35%) az iparból és a forgalomból (közlekedés, kereskedelem) élők aránya. A „közszolgálatiban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak nagy száma, annak volt a következménye, hogy Kalocsa I. István óta érseki székhely, s a XIX. század második felétől iskolaváros volt. Az állami és városi tisztviselők, ügyészek, ügyvédek és orvosok mellett tehát a 10%-os arány nagyszámú papságot, valamint világi és egyházi tanárságot is takart. ROMSICS Ignác, 1975. 317-319. o.