Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Ezen megállapítások realitását nemcsak az 1699-es összeírás imént idézett adatai érzékeltetik, hanem az ugyancsak ebben az évben Halason rögzített számok is a maguk módján erősítik: Farkas János 20 igásló és 20 csikó, id. Tegzes János 15 ló, Kovács Mihály 10 ló és 9 csikó, Szabó Mihály 8 ló és 10 csikó Kiss István 11 ló és 8 csikó, ifj. Tegzes János pedig 12 ló és 8 csikó tulajdonosa volt.

198 A hódoltság korával kapcsolatos romantikus elképzelésekkel szemben egyértelműen állíthatjuk, hogy a kecskeméti lótartás fénykora a XVIII. század derekára tehető. Ekkor hat gazdának volt csaknem a főurakéval vetekedő ménese. Tamási János 103, Rozgonyi István 106, Nagy János 114, Kiss András 135, Varga János 123, Palotás István 144 és Szeles György 251 lovat tartott a város bérelt pusztáin rideg ménesekben.

199 A csekély számú vámjegyzékek, a különféle perek során és a néhány testamentumban ránk maradt adatok az esetek többségében csak a jómódú vagy egyenesen dúsgazdag családok, gazdák lóállományáról tájékoztatnak. Minden bizonnyal ennek alapján született Nagykőrös forrásainak elemzése során e megállapítás: „...valószínű, hogy lovakat többnyire közép-, illetve gazdag paraszti réteg tartott."

200 Ennek - legalábbis Kecskeméten - mindenképpen ellentmond a korábban idézett 1663-ban készült nyilvántartás, amely szerint a városban legalább 249 gazda kétségtelenül tartott egy vagy több lovat. Aligha kétséges, hogy köztük szerényebb vagyonú is szép számmal volt. Igaz, hogy csak a XVIII. század legelejéről készült egy olyan jellegű összesítés és elemezés, amely bemutatja, hogy az egyes vagyoni rétegek milyen arányban részesedtek a nyilvántartásba vett állományból, de ez is komoly támpontot jelenthet számunkra. Érthetően itt is számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a negyedszázadot átfogó kegyetlen háborúskodás terhei, majd a rácok 1707 tavaszán végzett iszonyatos vérengzése és rablása valószínűleg nem egyformán sújtotta az egyes társadalmi rétegeket.

201 XII. táblázat A lovak megoszlása az egyes vagyoni rétegek között 1707-ben Réteg Vagyontalan Törpegazda Kisgazda Közép gazda Nagygazda Összesen Adózók száma 46 293 187 106 31 663 0 46 223 113 37 1 420 1-2 66 58 46 3 173 Hámos3-6 4 16 23 11 54 ló 7-10 7 7 119 9 Osszesen: 118 147 167 448 880 SZAKÁLY Ferenc, 2000. 333. A kimutatás fejlécén csikó helyett öszvér szerepel. A latin nyelvű kecskeméti összeírásokban is a lovak (equi) mellett a „hinuli" rovat következik. Aligha kétséges, hogy ez utóbbi a még nem tenyészérett lovakra, azaz a csikókra utal. Öszvérekről korabeli forrásainkban nem találunk utalást. Aligha gondolhatjuk, hogy a XVII. század bármely évtizedében hasonló állomány létrejöhetett volna. IVANYOSI-SZABÓ Tibor, 2001. 46. BUZA János, 1984. 36. Az összeállítás IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989. 159. VII. táblázata alapján készült.