Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Harmadéves csikó 0 46 286 159 73 8 572 Harmadéves csikó 1-2 7 27 29 5 68 Harmadéves csikó 3-6 1 4 9 14 Harmadéves csikó 7-10 2 2 Harmadéves csikó 117 7 Harmadéves csikó Osszesen: 12 38 58 190 296 Másodéves csikó 1-2 1 1 4 8 14 Másodéves csikó 31 8 9 Másodéves csikó Összesen: 1 1 7 10 70 Mindösszesen: 131 186 232 648 1246 A táblázat adatai egyértelművé teszik, hogy még a csekély vagyonnal rendelkező törpegazdák csaknem harmada is tartott lovat. Valójában a lovas gazdák 28,8%-a közülük került ki, bár az is igaz, hogy az egész állománynak csupán 10,51%-a volt tulajdonukban. Arra azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy közülük négyen kettőnél többet tartottak. Az ekkor ugyancsak szerény vagyonnal rendelkező kisgazdák - a lovas gazdák 30,45%-a - közel fele tartott lovat, köztük 16 fő 3-6 darabot, és az övék volt az állomány csaknem 15%-a. Tehát a helybeli gazdák két legszegényebb rétegéből került ki a lovat tartók csaknem 60%-a! így aligha állíthatjuk, hogy csak két szűk társadalmi-vagyoni csoport tagjai jutottak többnyire e lehetőséghez. Az kétségtelen, hogy a közepes vagyonú gazdák csaknem kétharmada tartott lovat, és az egész állomány 18,62%-át birtokolták. Közülük csaknem minden negyedik 3-6 lónak volt a tulajdonosa. Persze vitathatatlan, hogy a lovak tenyésztése mindig is költséges és kockázatos vállalkozás volt. Ezért érthető, hogy ennek az ágazatnak az igazi haszonélvezője ekkor is a legvagyonosabb réteg lehetett. Csupán egyetlen nagygazdánál nem írtak össze lovat, és a további 30 gazda a városban lévő egész állománynak több mint a felét birtokolta. * A lovakon jelentkező különféle betegségek, sérülések orvoslása az esetek többségében a rátermettebb csikósok, ménespásztorok feladata volt. Ezek közül egyikmásik komoly hírnévre is szert tehetett. Rajtuk kívül a helybeli cigányok ez irányú szakmai ismereteit régtől fogva kamatoztatták. Hornyik János a tanácsi jegyzőkönyv feljegyzései alapján rögzítette magának: „Czigányok már 1597-ben voltak Kecskeméten, még pedig Mihály czigány úgy fordul elő mint lócsíszár."

202 A század végén többen - minden bizonnyal a hadsereg keretén belül - már komoly szakértelemre is szert tehettek. „Birinyből Pernyei nevű orvos embert aláhozván váras lovának megbomlásáért [...] adtunk tall. 2, gr. 5, den. 6." Úgy tűnik, hogy ő már nem kizárólag speciális ismeretekkel, hanem a lovak orvosláshoz kialakított eszközökkel, szerekkel is rendelkezett: „Egy ceglédi embernek, hogy az orvos Pernyei Györgynek eszközét Birinyből aláhozta, adtam gros. 4."

203 12 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 45. 1599. évből: „Miklós Czigány... N. B. a Czigányok mint csalók, varázslók és lócsíszárok...". Uo. 52. 13 BKMÖL IV. 1510/i. 1696. 31., 34.