Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Sallai Lukács 5 3 Csizmadia Mihály 9 20 4 1 Kőrös Ferenc 6 13 5 3 Bodor Miklós 5 3 Összesen: 249 326 A magyar lótenyésztés történetével foglalkozók közül többen igen sötét képet festenek a századvégi állapotokról. Az kétségtelen, hogy a török kiűzése során nemcsak az alföldi lóállomány szenvedett rendkívüli veszteségeket, hanem az egész országban erősen megcsappant a lovak száma. Van, aki egyenesen azt állította, hogy alig maradt ló hazánkban.

195 Éppen ezért fontos minden olyan adat, amely a gyakorta hipotézisekre alapuló megállapításokkal szemben segít a tények pontosabb feltárásában. A város gazdáinak birtokában lévő lovak számának feltárásához fontos támpontot nyújt az 1699-ben készült megyei összeírás, amelyből több igen fontos adatot ismerhetünk meg, és amelyek alapján - bizonyos keretek között - következtethetünk a korábbi évtizedek állapotára is. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a törökellenes háború miatt a rendkívül keserves közel két évtized valóban nagymértékben lecsökkentette a jószágok számát. Tehát úgy fogalmazhatunk, hogy ezek ellenére ekkor még 1388 igáslovat és 1123 egyéb, minden bizonnyal méneses lovat vettek nyilvántartásba Kecskeméten. Ezek a számok önmagukban is sokat mondanak, de még egyértelműbben vallanak, ha néhány további adatot teszünk melléjük. Nagykőrösön ekkor csak 293, és Cegléden mindössze 94 igáslovat írtak össze. Az egész járás 25 falujában és három mezővárosában pedig összesen 2216 igáslovat találtak. Tehát a teljes állománynak 62,64%-át - közel kétharmadát - Kecskeméten írták öszsze!

196 Ez a szám önmagában is érzékelteti, milyen arányt képviselt a város e tekintetben a térségen belül. Az egyes gazdák tulajdonában lévő lovak száma a korábban jelzett rablások, kimerítő lovas szolgáltatások, a kényszerű ajándékozások és felvásárlások miatt erősen ingadozott.

197 A viszonylag békésebb 60-as években csaknem nyilvánvaló, hogy nem egyedül Deák Pálnak volt 100 lóból álló rideg ménese, hisz néhányan nála jóval nagyobb vagyon tulajdonosai voltak. Bár a Rákóczi-szabadságharc első éveiben a város lóállománya további nagy veszteségeket szenvedett, a már korábban is felidézett összeírás szerint több gazdának még mindig jelentős számú lova maradt. Az igáslovakkal együtt Deák István 38, Csorba István 11, Dömötör Gergely 53, Darányi György 19, Kalocsa István 57, Kamrás János 28, Cz. Kiss János 60, K. Nagy István 20 és Varga István 45 különféle korú és nemű ló gazdája volt. A korábbi évtizedekben ezek állománya minden bizonnyal jóval nagyobb, a hasonló birtokosok köre pedig sokkal szélesebb lehetett. HANKÓ Béla, 1954. 84. KOSÁRY Domokos, 1965. IV. táblázat. 1. Kecskeméti járás. Korábbi évtizedből is idéztünk már erre utaló adatokat. Egy újabb eset azt érzékelteti, milyen távolságokra kellett gyakorta menteni a mezővárosok gazdáinak méneseiket, nem ritkán csekély sikerrel: 1678. 11. 7-bris [...] Kalmár János lévai, Zavochi István lévai katonák hajtották el gyöngyösi Czöke Lukácsnak 57 lovait öregestül, apróstul...". BKMÖL IV. 1510/i. 1674/b. 90.