Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

rek halomig bellől az rét felöli Péter János Elei bírták azon földet 6 Tehát a határjárás tanúsága szerint teljesen egyértelmű, hogy Péter János telelője - és a hasonló telelök - igen komoly kitérjedésűek voltak, és helyben számottevő rét szolgálta a téli takarmány gyűjtését. A széna begyűjtését elősegítették a gabonatermesztés során pihentetés végett kihagyott parlagok. Király István 1698-ban „kimenvén Bene nevű pusztájára [...] és látja, hogy az mely földet annak előtte maga tört fel és szántott, hát azt kaszáitatja Szappanos Ferenc" napszámosokkal.

97 Olykor a jómódú gazdák is bérért teleltették marháikat. Amikor Tóth János végrendeletében felsorolja pénzbeli kintlévőségeit, megjegyzi: „Az marhateleltetés is abból álljon ki a Herep Péternek."

98 A telelőket szükségszerűen el kellett látni itatókkal, kutakkal, szárnyékokkal és a pásztorok, családtagok számára legszükségesebb kunyhókkal, amelyek az időjárás szélsőségeitől valamelyest védték őket. Ezeket a helyeket a portyázó végvári katonák és kurucok is gyakorta igénybe vették: „Agasegyházán a Kovács Mihály telelőjén felverték Rácz Jánosékat jancoi, szabadkai törökök, 8-cat elvertek bennek."

99 A csaknem fél évre kiterjedő teleltetés során a tanya körül levő gaz és a legelőkön lévő fű a telelőkre behajtott jószágok számára csak rövid ideig biztosított élelmet. Néhány hét után a felhalmozott takarmányhoz kellett nyúlni a gazdáknak. Gyakorta ez sem volt elegendő, nem fedezte a jószágok takarmánnyal történő ellátását. Ezért a szomszédok között az egyik leggyakoribb összetűzést a felhalmozott takarmány megdézsmálása, önkényes igénybevétele jelentette. Sok-sok hasonló sérelem került a bírák elé: „Tudja nyilván az fatens, hogy az Úr Rethen a Rosos Mihály kertje alól, amely szénája volt Somodi Gergelynek a Rosos Mihály marháit, teheneit látta, hogy a szénát vesztögették, ették. Két nap volt egymás után rajta a Rosos Mihály marhája szolgájáé."

1ÜU Mivel különösen tavasszal rendkívüli gondot jelentett a legszükségesebb takarmány biztosítása, a szerencsésebb, illetve előrelátóbb gazdák ekkor figyelemre méltó bevételre számíthattak. Ennek pénzbeli súlyát jól érzékelteti a következő feljegyzés: „Város marháját teleltettem, hármat, tall. 3. Vidács marháját 16 nap teleltettem tall. 2."

101 Az igavonók téli takarmányozása még a hadsereg számára is komoly gondot okozott. Ennek enyhítése, illetve kiváltása érdekében a falvak és mezővárosok készleteit vették igénybe. A hadsereg hasonló követelése a város közössége számára komoly anyagi terhet jelentett: „Anno 1695. die 8. Decembris. Pro intertentione hoztanak az nemes vármegye limitaciójából reánk 206 császár ökreit Item 1696. die 18. Januarii hoztanak reánk azon császár ökrei közül 44. 31. Mártii. 2 órakor hoztak az intertenendre nro 50."

,02 Fia a száraz nyarak meggátolták a kellő mennyiségű takarmány összegyűjtését, és ezeket különösen nagy telek követték, a jószágállomány keservesen megszenvedte, és sok gazdát igen komoly kár ért. A természeti csapás nem ritkán valóban megtizedelte az állományt. Deák Pál, a város egyik leggazdagabb cívise a század végén IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 47., ill. 167. A városnak a tatárok által történt megszállása és csaknem teljes elpusztítása 1600 táján történt. Ezek az adatok is jelzik, hogy már ekkor is voltak a várostól távolabbi pusztákon telelők. BKMÖL IV. 1504/a. 243. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/c. 45. A hasonló eseményekről a városnak sürgősen kellett tájékoztatni Budán a török tiszteket. IV. 1508/c. 1677-1678. 267-271. BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678.214-215. A feljegyzés 1683. március 13-án készült. BKMÖL IV. 1510/i. 1682. 39-46. BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom, 1695. 3.