Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

A gulyások a szilaj marhák őrzése mellett egy-egy alkalmi feladatra is vállalkoztak. 1661. augusztus 2-án „Király István fogadta volt meg cserésnek (sic!) tinók mellé Ros Benedeket, az mely tinókat keze közé adott, ugyanazon tinókat adott ismét Czirkátor Mihály urunk is keze alá, négy tinókat, magáét. Költséget is adván elegendőt Ros Benedeknek."

9 A gulyásoknak a szerződések megkötésekor meghatározott keretek között anyagilag is felelősséget kellett vállalniuk a rájuk bízott marhákért. Éppen ezért számadónak csak olyan gulyást fogadtak fel, akinek számottevő jószágállománya volt. „Die 19. Április anno 1678. Jósa János fogadott szolgája újvár vidéki Gyarmathi Fodor Ambrus gulyásul szolgálván az elmúlt húsvét innepiben Félegyházi pusztán őrizvén gulya barmát. Azonban jó, négy borjas tehenek előtte elvesztenek. Szabadkozik, hogy nem tudja, hova lőttek, melyért a fogházba vettetvén. Hitin kieresztette Jósa János, erős hittel megesküdtetvén, hogy elmegyen azon tehenek keresésére. Megkeresvén, meghajtja. Ha penig meg nem találná is, visszajön, el nem szökik, sem a marháit innen el nem hagyja hajtani, sem maga el nem hajtya, hanem valamikor kívántatik, előáll gazdája eleibe mindaddig, míg vég szakad dolgának."

93 * A Szent György napkor kihajtott gulya Demeter nap körül feloszlott, és minden gazda saját maga gondoskodott jószágai takarmányozásáról és őrzéséről a tél folyamán.

94 Az évnek ez a fele okozott igazán komoly gondot a jószágtartó gazdáknak. Valójában csak azok tudtak jelentős számban jószágot tenyészteni, akiknek volt szántóföldjük, ahol telelöket tudtak létrehozni. A kisebb gazdák nem ritkán külön bért fizettek a teleltetésért, a gulyások és cselédek pedig bérük meghatározása során alkudták ki, hány marha teleltetését biztosítja számukra gazdájuk. Tehát a mezei kert a benne levő szántóval az esetek nagy részében csaknem szükségszerűen telelő is volt. Ezt érzékeltetik a különféle jogi fogalmazásokban feltűnő fordulatok is: „... szomszédságában levő nyaraló helye is az sok szegénység között szántó s telelő földnek kiosztatott, és actualiter most is szántatik .. ,".

95 Ez a gyakorlat ugyancsak több száz éves hagyomány és tapasztalat alapján alakult ki. Kecskemétre vonatkozó legkorábbi írott emlékeink - néhány oklevél kivételével - a XVI. század legvégéről maradtak fenn. Már ezekben is találunk utalást a teleltetésre. 1598-ban jegyezték fel. „Ugyanez évben gyümölcsoltókor a tatárok Siket Bálint tanyájára ütnek, és elrabolnak 79 marhát." Ez év „április 22-én a tatárok a Kis Balázsi földről a szénától elrabolnak 26 db marhát." Alig néhány évvel későbbi időszakra utal a következő tanúvallomás: „Vallya meg a Tanú jó lelki ismerettel, tudgya e a melly Telelőt most bír Péter János Kerekegyházi Kun Pusztán, az[t] régi elei elkezdvén bírni, Varos megszállásaiul fogva bírta e?" Érdemes idézni a tanúvallomás további soraiból is, mivel fontos ismerteket kaphatunk: „... azon Telelő helyeken az oculata revisiobol világosan ki jött az, hogy az határhegytől fogva az KeIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 79. BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 219. Szent György nap: április 24. Egy korabeli tanúvallomással is hadd illusztráljuk ezt: „Én Gyolcs Jancsi [vallom, hogy]... akkor adtak élőmben Szent György napkor számos marhát...". Szent Demeter nap: október 26. BKMÖL IV. 1504/a. 230-232.