Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

éven át bérelte. Az egyik 1661. évi bírói döntésből tudjuk azt is, hogy „Városunkbeli Szabó Mihály urunk bírt[a] árendában az Köncsögi puszta földet...".

70 A szerényebb vagyonnal rendelkezők az esetek többségében összefogtak, és „cimboraság" keretében béreltek akár egész pusztákat is. Az előbb idézett Szabó Mihály is több gazda állatai számára biztosított legelőt bérletén: 1655-ben a testamentumában emlékezik meg arról, hogy „Sárközi János adós az lovak őrzésében 4 tall., az nyaraló föld bérben 2 tall.". A „cimborák" a jószágokat ért károkat is közösen vállalták. „Széki Péter, a szendrei, mikor elhajtotta az Adatsi pusztáról a marhákat, akkor az szállásoktól egy-egy szállástól egyenlőképpen fizettek. Akik hárman voltak egy szálláson, hárman fizettek, akik ketten bírtak egy szállást ketten fizettek. Aki penig maga bírt egy szállást, maga fizetett ezelőtt circiter 15 esztendővel a nagy tél előtt."

71 1673-ban Hegedűs János és Sárközi Pál Bene pusztát bérelte. Egy 1695-ből fennmaradt tanúvallomás pedig arról szól, hogy nem egy pusztát hat-hét gazda béreit.

72 Az állattartásnak ez a rideg formája a XVI11. - néhány pusztán pedig, pl. Bugacon a XIX. - század végéig csaknem változatlan maradt.

7 Legelső írott emlékeink egyértelművé teszik, hogy a XVI. században is már jól kiépült, a szokásjog által régen szentesített létesítmények, gazdasági és jogi keretek biztosították a távlatos és viszonylag kiegyensúlyozott állattartást még a legtávolabbi pusztákon is.

74 Egy bírói döntés tájékoztat arról, hogy 1594-ben Olasz Ferenc szolgája, András „az Szarka Osvát szolgáját megverte a nyaralón...".

75 Tehát a XVI. században már egy közismert létesítményre, fogalomra utal az idézett bűnügyben hozott határozat. Egykoron a város birtokában lévő pusztákon létrehozott nyaralók után évszázadokon át nem kellett a gazdáknak bért, árendát fizetni. Amikor viszont a város lakossága számottevően megnőtt, a gazdák jelentős része kiszorult ezekről a közeli területekről, és kénytelenek voltak a várostól nagy távolságban lévő pusztákért bérleti díjat fizetni. A hátrányos helyzetbe kerülők érthetően igyekeztek érdekeiket érvényesíteni, és ha lehetőségük nyílt arra, követelték a választott testülettől az egyenlő elbánást. Ez ügyben a tanács 1664. szeptember 21-én hozott egy döntést. „Az egész becsületes tanács végzése: Halasi Mihály és Farkas Balázs uraink emlékezvén, hogy Fülekben a nemes vármegyén lett volna emlékezet az város földén való nyaralókról, és hogy csak ingyen élik, nem javallottak. Ezért a becsületes tanács délibérait felőlük így, hogy minden nyaralótól az rajta élők, mely város földén vagyon, fizessenek város BKMÖL IV. 1504/a. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Városkönyvek 1690-1699 (a továbbiakban: IV. 1504/a.). 243. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 77-78. A tanúvallomást 1678. április 18-án rögzítették. A nagy tél az 1662-cs volt. „Ezen alább specificalt akkori Adatsi pusztát bíró emberek, úgymint Balogh András 60 annorum, Andok Jakab circiter annorum 70, Rácz István circiter annorum 60, hitek szerint vallották." BKMÖL IV. 1508/c. 16771678. 218. HORNYIK János, 1860-1866. II. 358., ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2000. 17. és 1996. 161. Madarassy László az itt szerzett ismeretek alapján írta meg híressé vált néprajzi munkáját, amelyet 1912-ben tett közzé. A két háború között már számottevően változtak a körülmények, az egykori szokások sok elemét eleveníti fel GAÁL József, 2003. Pusztaszer Kecskeméttől kb. 60 km. távolságban van, amely egyik fele évszázadokon át a város tulajdonában volt, és gulyákat, méneseket, sőt juhnyájakat is hajtottak ide évről évre. HORNYIK János, 1860-1866. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996.39.