Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

közzé a singulis annuatim." 1 Az éveken át tartó vita tárgya egyre jobban bővült. Mivel a város régi határából mind többen egyéni gyarapodásuk érdekében újabb és újabb részeket sajátítottak ki, néhány évvel később „a város földén létrehozott nyaraló csinálás, határ bontogatás, nyomás felszántás és ugyan az város földén lévő kertektől dézsma nem adás végett levél íratott" Koháry István számára.

77 E sorok is érzékeltetik, hogy a városhoz közel eső puszták használati jogának megszerzése miatt a város lakosságán belül milyen komoly feszültség, sőt ellentét alakult ki. Ennek feloldása érdekében többen úgy látták, hogy a város legnagyobb földesurához, Koháry Istvánhoz kell fordulni. A földesúr elsődlegesen azt tartotta szem előtt, hogy legnagyobb mezővárosa lakosai közül minél többen legyenek képesek eleget tenni mind a különféle állami, mind pedig a földesúri követeléseknek. Ezért a „varasban lakozó marhásabb és értékesebb emberek, nevezet szerint Deák Pál és Kalocsa János [valamint] az alacsonyabb személyek, signanter Csaba Mihály, Szana Pál, Markó Ferenc és több számos interessatus községből való complicessek és majd csaknem az egész város között" feszülő ellentétben kénytelen volt dönteni, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy „immár most az értékesebb és marhásabb emberek az közel való praediumokbúl körös körül az szegénységet excludálták, és az távolabb való praediumokra szorították." A főúr döntése alapján az 1662 előtti állapotokat kellett visszaállítani. Ezen túlmenően a földesúr azt is követelte: „Mint hogy azon közel való praediumok közzül sok zálogban vagyon az ketskeméthi potior gazdáknál és zálogos földes urasságok vagyon bennek, ez illyenekben az possessorok tartoznak az szegényebbeknek marhájukat illendő bérben per moduum appraeciationis belé bor •!•> 78 csatám . A több éven át bérelt pusztákon a gulyások, és a csikósok itatóhelyeket, alkalmi szállásokat, „nyaralókat" építettek ki maguk és jószágaik számára. Aligha kétséges, hogy ezek a nyaralók a fejlődési folyamatban félúton lehettek ekkor az alkalmi szálláshelyek és a később oly népszerűvé vált üzemformák, a tanyák között. A XVII. század végén már csaknem általános lehetett a Koháry egyik rendeletében említett eset: „az Ágoston nyaralóját bíró Embereknek marháj ok nagyobb részént a város földét usuálta s pascualta, és kuttya is város földén vagyon...".

79 A következő két példa egyértelművé teszi ezt. „Kincses János nyaralóján [1675-ben] fegyvert találván a törökök, kezesek [lettek érte] bátyjai...".

80 Még egyértelműbb bizonyíték a következő eset, amely a mezei kertek iránti igények, kérelmek között található: „Barkó Benedek kérte meg főbíró uramtól Flagyó János nyaralója félét."

81 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 104. Ennek a gyakorlatnak nyoma a nyilvántartásokban nem látható. BKMÖL IV. 1508/c. 1669. 169-171. Kecskemét és Koháry István kapcsolatát ismerteti: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2004. A földesúr rendelete 1677. február 25-én kelt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 19-22. A városhoz közelebb lévő puszták nemcsak a könnyebb, gyorsabb megközelítés miatt voltak előnyösebbek, hanem az igen gyenge közbiztonság miatt is, hisz könnyebben lehetett segítséget nyújtani a kóbor katonákkal szemben, illetve gyorsabban lehetett az elrabolt állatok után nyomozni. BKMÖL IV. 1504/a. 230-232. BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom, 1675-1676. 209. A törökök tiltották a jobbágyok számára a fegyverviselést, és súlyos pénzbírságot hajtottak be ilyen esetekben az elkövetőn. BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 113-119. Ez cselben kétségtelenül szántóföldről van szó, amelyen rendszeresen építettek már ekkor is a mezőgazdasági munkák idejére alkalmi vagy tartósabb építményt mind a családtagok számára, mind pedig a szerszámok és a termények őrzése érdekében.