Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

ÖSSZEFOGLALÓK

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN Kecskeinét XVII. századi növénytermesztéséről e sorozat előző kötetében jelent meg egy viszonylag bő áttekintés. Ezúttal a kecskeméti források alapján az állattartás bemutatására kerül sor. Valójában nem kizárólag a város állattenyésztéséről készült el a növénytermesztéshez hasonló részletességű feldolgozás, hanem nyugodtan állítható, hogy szinte a Homokhátság egészének állattartásáról találhatunk itt minden korábbinál bővebb adatsorokat és elemzéseket. A feldolgozás első fejezete az alföldi mezővárosokban kialakult sajátos adóalapnak, a marhaszámnak a fogalmát és gazdasági szerepét vázolja fel. Ennek minden korábbinál részletesebb bemutatása során nemcsak e tájegység jószágállományának a méretéről, az állattartás gazdasági súlyáról tájékoztat több statisztikai öszszeállítás, hanem az adónem időbeli módosulását és helyi sajátosságait is érzékelteti. A feldolgozás egyik legfontosabb része a szarvasmarhatartás bemutatása. Tekintettel arra, hogy erről az ágazatról, az itt gazdálkodók állományáról korábban több túlzó megállapítás született, szükség volt a tények és adatok minél alaposabb feltárására. Az eddig készült történeti statisztikai összeállítások mellett az újabb adatsorok segítik nemcsak a tárgyilagosabb összkép megformálását, hanem azt is, hogy nagyobb tájegységeknek és végül az ország egészének szarvasmarhatartását tárgyszerűbben lehessen bemutatni. A gazdasági hatások mellett kiemelt szerepet kapott a szarvasmarhatartás vagyon- és társadalmi rétegképző hatásának érzékeltetése. A feldolgozás egyik új eredménye az ágazat szervezeti sajátosságának felvázolása. A lótenyésztés szintén kiemelten fontos ágazat volt ezen a vidéken az előző évszázadokban. Az évtizedeken át tartó háborúskodások során a lovak értéke, katonai és gazdasági szerepe tovább nőtt. Éppen ezért érthető, hogy a város tanácsa a század egy részében maga is tartott fenn önálló ménest. A statisztikai sorok jelzik, hogy a város társadalma milyen arányban volt érdekelve ebben az ágazatban, és milyen mértékben segítette elő a lótenyésztés a mezővárosi társadalom gazdasági és társadalmi rétegződését. A Homokhátság természeti adottságai kétségtelenül a juhtenyésztés számára nyújtottak legnagyobb lehetőséget. A város és a tájegység juhtenyésztésének méreteire vonatkozó adatok lényegesen nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésünkre, mint amit eddig kamatoztattak. Mindenekelőtt a báránydézsmák lajstromai tették lehetővé, hogy nemcsak folyamatában lehetett bemutatni ennek az ágazatnak az alakulását, hanem az egyes gazdák állományának méreteire vonatkozóan is bővüljön ismeretünk. Állíthatjuk, hogy egyetlen más háziállat tartásáról sem maradt fenn olyan sokrétű és oly tömegű adat, mint a juhokról. Ennek köszönhető, hogy társadalmi beágyazottságát a legkörültekintőbben lehet dokumentálni. A juhászaiból származó különféle áruk és termékek árának alakulását is minden korábbinál bőségesebben lehetett bemutatni, mint bármely más haszonállatnál.