Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ
kú ítéletet. A beadási kötelezettséget mindkét esetben a gazda letartóztatása után a család teljesítette. Egy 1950-ben zajlott büntetőeljárásban egy ceglédi 47 holdas gazdát sújtott a megyei bíróság 6 hónap börtönnel, 3000 Ft pénzbüntetéssel és 3000 Ft vagyoni elégtétellel, ugyanis 9300 búzakilogramm helyett csak 5346-ot teljesített. Védekezését, hogy ha a többit is beadja, nem marad takarmány a beadandó sertések hizlalására, a bíróság nem fogadta el, hajlott korát és népes családját azonban enyhítő körülményként figyelembe vették. 1 Egy másik esetben a kiszabott büntetés 1,5 év börtön, 1500 Ft pénzbüntetés és 1500 Ft vagyonelkobzás. A védő a tárgyaláson tanúkat kért annak bizonyítására, hogy a gazdának aszálykára volt, a bíróság azonban elutasította a kérést a vádlott „osztályhelyzetére vonatkozó társadalmi veszélyességére" hivatkoz52 va. Zsír- és tejbeszolgáltatási ügyekben a büntetés mértéke elsősorban a be nem adott mennyiségtől függött. Mivel a zsír drágább volt, mint a hús 53 , a begyűjtési hatóságok ennek megfelelően az utolsó kilóig megpróbálták behajtani a tartozásokat. A zsír beadásának elmulasztásáért általában pénzbüntetést szabtak ki az ítélkezők, 2 kg-ért 30 Ft-ot, 4 kg-ért 60-at és így tovább. 1947-ben egy hétgyermekes, 25 hold földdel rendelkező gazdát 4 kg zsír miatt 150 Ft bírsággal büntettek, míg ugyanezért a tettért egy vagyontalan földművest felmentettek. A vádlottak gyakran úgy jártak pórul, hogy 60-70 kilós jószágaikat 100 kilósnak jelentették be, hogy hatósági vágási engedélyt kaphassanak, a zsírbeadást azonban nem tudták teljesíteni, mert az állat nem volt elég hízott ahhoz sem, hogy zsírja a család szükségleteit kielégítse. A bíróság az ilyenfajta védekezést (nem maradt volna a családnak, nem volt mit enni) szinte mindig elutasította. Tejbeszolgáltatási ügyekben a néhány literrel tartozó vádlottakat a negyvenes években többnyire még felmentették, főleg, ha öreg, vagyontalan földművesek voltak. Birtokos gazdák ellen súlyosabb ítéleteket hoztak. 1947-ben például 15-16 holdas parasztokat büntettek 200 Ft-ra 211, illetve 226 liter elmaradásért. A vádlottak a súlyos nyári takarmányínséggel védekeztek: a teheneknek nem volt mit enni, ezért nem adtak elég tejet. A beszolgáltatás elengedéséért - hangzik az ítélet magyarázata - a közellátási felügyelőséghez kellett volna fordulniuk (a beadás elengedése egyébként még így sem lehetett biztos), mivel ezt nem tették, a felelősség őket terheli. Érdekes, hogy mindkét alkalommal történt fellebbezés az ügyészek részéről (indok: a 200 liter nem „elenyésző mennyiség", a tett tehát nem minősíthető vétségnek), s ezek után a büntetést még pár napos fogházzal is megtoldották. Az egyik vádlott esetében a hadirokkantságot, mint enyhítő körülményt, természetesen „figyelembe vették". Egy 1950-es perben egy 11 holdon gazdálkodó középparaszt került bíróság elé 855 1 tejtartozás miatt. A tejgyűjtő helytől 11 km-re lakott, szállítási lehetősége megszűnt, túróbeadással akarta teljesíteni a kirótt tartozást. (A rendelet szerint csak vajjal lehetett kiváltani a tejbeadást.) A bíróság 6 hónap börtönt és 3 év közügyektől való eltiltást szabott ki rá, mivel „újbirtokos, [...] társadalmi veszélyességétől nem kell tartani" 54 51 BKMÖL XXV. 30/b. B. 3751/1950. 52 Uo. B. 3752/1950. 53 1952-ben pl. a nyers hús kilója a budapesti piacon 32, a sertészsíré 48 Ft volt. - Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. Budapest, 1985. 259. 54 BKMÖL XXV. 30/b. B. 2522/1950.
