Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - NAGY ISTVÁN: A ZSIDÓKÉRDÉS KECSKEMÉTEN 1938-1943 KÖZÖTT

A zsidók politikai jogfosztása mellett a mindennapi élet is egyre nehezebbé vált. A Szovjetunió elleni háborúba lépés után szigorú intézkedések léptek életbe. 1941-től elrendelték a zsírbeszolgáltatást, majd fej adagrendszert vezettek be a zsiradékokra és a gabonára. 1941. december l-jétől a város is bevezette a zsiradékjegyet. E naptól kezdve a zsidók nem vásárolhattak sertészsírt, csak a drágább libazsírt.

146 A részükre szóló feltűnő színű libazsírjeggyel ez nem is volt lehetséges.

147 1942-ben a húsfogyasztást is korlátozták. 1942. május 14-én keletkezett rendelet szerint zsidóknak a sertéshús kiszolgálást is megtiltották.

148 A személyazonosságot vásárlási könyvvel kellett igazolni.

149 Az indoklás szerint az 1939. évi IV. tc. alapján a zsidónak tekintendő személyek más módon úgyis tudták pótolni a sertéshúst.

150 A sertéshús kérdése a háborús helyzet miatt valamelyest érthető, de az indoklás az abszurditással határos. Nem valószínű, hogy sertéshúst ettek volna a zsidók, még ebben a nehéz időben sem, ugyanis a vallásuk tiltotta a sertéshús fogyasztását. Természetesen figyelembe kell venni azokat is, akiket a törvény minősített zsidónak, azoknak a további megélhetést rendelet nehezítette. A szabadkai polgármesternek írt válaszában a helyi polgármester a vásárlási könyv kapcsán arról panaszkodott, hogy az iparosokat és a fogyasztókat nem tudták megfelelően ellenőrizni.

151 A zsidóknak nem csak az élelmiszerfogyasztás területén kellett szembenézniük a „csorbult jogokkal". 1942. július 9-től a zsidók már a Széktó-fürdőt sem látogathatták.

152 Az 1920-as és az 1930-as évekhez hasonló vándorlási hullám Kecskeméten, közel tíz év után nem figyelhető meg. A bevándorlásról nem rendelkezünk adatokkal. 1939-ben három, 1940-ben egy fő hagyta el a várost, a következő években 1943 végéig sem kivándorlás, sem visszavándorlás nem történt, amelynek egyik oka a megváltozott háborús helyzet volt.

153 Összesen megvizsgált személy; 1741 fő. A végeredmény kétséges a zsidók tekintetében, ugyanis a polgármester álláspontja szerint: „Semmiféle okmány becsatolását nem kívánom attól, aki bejelenti, hogy az izraelita hitfelekezet tagja, vagy hogy őt a hivatkozott törvény 1. §-a értelmében zsidónak kell tekinteni." 146 Érdemes megjegyezni, hogy az Endre László által hozott hasonló tárgyú rendelet a belügyminisztert is felháborította, ezért visszavonatta azt, és elmarasztalta az alispánt. Vö.: KARSAI LászlóMOLNÁR Judit (szerk.), 1994. 38. Kecskemét tekintetében hasonló felháborodásra nem került sor. 147 BKMÖL IV. 1910/c. 26 791/1942. Zsidóknak a sertészsír és sertéshús vásárlásától való eltiltása tárgyában a szabadkai polgármesternek küldött válaszlevél. 148 BKMÖL IX. 216. 468/1942. 149 BKMÖL IV. 1910/c. 26 791/1942. 150 BKMÖL IX. 216. 468/1942. 151 BKMÖL IV. 1910/c. 26 791/1942. 152 Kecskeméti Közlöny, 1942. július 9. 2. p. A lap szerint a város polgármestere rendeletben szabályozta, hogy a zsidók ezentúl nem látogathatták a fürdőt, és a bejárainál, a „zsidóknak tilos a fürdő látogatása" feliratú táblát helyezték el. A rendelet sem az 1942-es iktatókönyvben, sem az 1942-es mutatókönyvben nincs feltüntetve. - Érdemes megjegyezni, hogy az alispán által hozott hasonló tárgyú rendeletet 1941. június 15-én Kercsztes-Fischer Ferenc a belügyminiszter megsemmisítette. KARSAI László-MOLNÁR Judit (szerk.), 1994. 483. - Előfordulhat, hogy Kecskeméten is megsemmisítette ezt a rendeletet a belügyminiszter, ezért csak az újságban található meg a rendeletre való hivatkozás. 153 A Statisztikai Negyedévi Közlemények alapján. 1939-1943. évek. - A statisztika nem vallási alapon készült, így nem tudjuk megállapítani, hogy mennyi zsidó hagyta el a várost. Az összesítésből viszont rálátásunk van az akkori vándorlásokra.