Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT

A sommás vagy szóbeli eljárásnak olyan perekben volt helye, ahol a pertárgy értéke kicsi volt és maga a per sem volt szövevényes. A főbíró - fellebbezés esetét kivéve - az ítéletet saját hatáskörben végre is hajtotta. Az ítélet kisebb pénzbüntetés, elzárás, vagy testi fenyítés volt. A testi büntetés alkalmazását törvény írta elő. A szitkozódókat, káromkodókat testi fenyítéssel büntette. 100 pálcánál többet a főbíró nem ítélhetett. A visszaesők újabb pálcabüntetést kaptak, vagy a tanács elé kerültek. A főbíró ítélete ellen a tanácshoz lehetett fellebbezni. A feudalizmus időszakában Kecskemét vezető testülete a tanács volt, korábban senatus, majd magisztrátus elnevezéssel illették. Már a XVIII. század közepéről fennmaradt források a tanács „szokott 24" számáról szólnak. (A tanács tagjainak száma a XIX. század elején - 1830-as évek - 12 főben állapodott meg.) A tanácstagok - egy a XVI. század közepéig visszanyúló megállapodás alapján fele-fele arányban katolikus és református hívek közül kerültek ki A megválasztott tanácstag haláláig, vagy „erőtlen" voltáig viselte tisztségét. Az is előfordult, hogy egy-egy szenátor, tanácsbeli e funkciója mellé egyéb tisztet, feladatot is kapott. A város vezető testülete a birtokos lakosság meglehetősen szük köréből került ki.

85 A városi tanács közigazgatási és bírói funkciót is ellátott. A közrend és a közerkölcs védelme tartozott a magisztrátus hatáskörébe. Megbüntették, aki vétett a statútumok (városi szabályrendeletek) és szokások ellen, üldözték a másokat becstelenítő vagy károkat okozó személyeket. Számos bírósági ügy keletkezett Kecskemét gazdasági érdekeit érintő kérdésekben. Pénzbüntetésre ítélték pl. az engedély nélküli italmérőket (a kurtakorcsma-tartókat). Az örökösödésből, végrendelkezésből támadt viták is a tanács elé tartoztak. A verekedő, garázdálkodó, túl hangosan mulatozó embereket is a tanács dolga volt kordában tartani és felettük ítélni. Elzárás, bot- illetve pénzbüntetés járt érte. (A garázdák, részegen verekedők általában 50 korbácsütést kaptak.) A tanács hetente általában kétszer ült össze, törvénykezési nap a XIX. század elejéig a péntek volt (csak ha ez nem volt elegendő, akkor folytatták szombaton is a tanácskozást). Kivételt képeztek a törvénykezési szünnapok. Az „ítélő" tanács előtt a per a keresetek (vádlevelek) benyújtásával kezdődött.

86 A vizsgálódás, előzetes információgyűjtés, tanú, vádlott kihallgatása, társszervekkel való levelezés, a tanács munkájának folyamatos segítése, a jogi tanácsadás a fiskális feladata volt. A perbeidézést a város főbírája mint az ítélő tanács elölülője írta alá, s a város írnokai (cancellistái) vagy hites polgárai adták ki az alperesnek. Ezután a perfelvétel következett, írásba foglalták, hogy mikor, kinek a pere folyt, ki ellen indították és maga viszi-e ügyét, vagy ügyvéd által. (Utóbbi esetben be kellett írni az ügyvéd nevét.) Ezek után ezeket az iratokat be kellett mutatni a tanácsnak, ahol azokat közzétették. A pert szorgalmazni a felperes kötelessége volt, büntetőügyekben a vádat az ügyész képviselte. Tilos volt a perek elhúzása. Pereket csak felesküdött prókátorok (ügyvédek) vihettek. A prókátorok nem lehettek az „ítélő Bíróság unalmára", és egymás személyét sem sértegethették.

87 (Az ügyvédi díjat bírói KISFALUDY Katalin, 1992. 22-35. PÉTERNÉ FEHÉR Mária, 2004. 24-30. RÉTHEY Ferenc, 1936. 78-79.