Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT

gást dekrétumok és statútumok írták elő. Az ügyészek a fótörvényszékeknél, a kerületi tábláknál, valamint a kancelláriánál és a helytartótanácsnál állandó díj mellett dolgoztak. Az ügyész részt vett és szavazott a megye köz- és kisgyűlésein, fellépett az úriszéki, a vármegyei törvényszéki eljárásban.

10 III. Az ügyész megjelenése a szabad királyi városokban A fiskálisi szervezet harmadik lépcsőfokát a városi ügyészi hivatalok jelentették. A városi igazságszolgáltatás élén a bíró állott. A középkorból fennmaradt hagyomány szerint a király nevében és tekintélyével ítélkezett. Kötelességeit a Hármaskönyv élőbeszédében olvashatjuk. Kezében tartotta az ítéletek végrehajtását is. A XVIII. század közepétől városi bírói hivatalra csak a hazai jogban járatos, írni-olvasni és latinul tudó személyeket lehetett jelölni. A bírónak élő kódexnek és a megtestesült igazságnak kellett lennie. A megválasztott bíró többek között arra tett esküt, hogy mindenkinek igazságot szolgáltat, félretéve gyűlölséget, atyafiságot, haragot, szeretetet és ajándékot. A városi igazgatás és bíráskodás legképzettebb személye a jegyző. Az ügyészi hivatal megszervezéséig gyakran állította össze a vádiratot, és képviselte a vádat. Esküszövegében ott található a személyválogatás nélküli igazságszolgáltatás. A bíráskodás írásbeli ügyintézését az írnokok végezték. Feladatkörük igen változatos volt, figyelmeztették az adóst a fizetésre, kiegyezést hoztak létre az örökösök között, divisiót végeztek, levezették az árveréseket. Feladataikban osztoztak a némileg alacsonyabb beosztású járulnokok, akik az első időkben nem fizetést, hanem a díjakból járadékot kaptak (innen az elnevezésük)." Debrecenben a vádhatóságot 1694 előtt általában a tanács részéről kijelölt és megbízott szenátor képviselte. Ezért a büntetőpereket „causa magistrorum" (tisztségviselők ügye) kifejezéssel különböztették meg a polgári perektől, amelyekben az érdekelt alperes rendszerint ügyvéd útján képviseltette magát. 1694 után a fenti megkülönböztetést a büntetőügyekben a „causa fiscalis" váltotta fel, miután ettől az időtől kezdve - egyelőre esetenként - városi ügyészi megbízatással is találkozunk. Rendszeresített ügyészi állás Debrecenben ekkor még nem volt, csupán átmeneti megbízás alapján látták el a szenátus rendelkezésére az ügyészi teendőket.

12 Budán 1721-ig a szindikus mint kinevezett tisztviselő volt egyben a város jegyzője és ügyésze. 1727-ben neveztek ki először fiskálist, utasításában meghagyták, hogy milyen esetekben indítson közkeresetet, hogyan őrködjék a statútumok megtartásán, mint szerezze meg az „urafogyott" hagyatékokat a „respublica" számara.

13 1727-ben jegyezte fel a kamarai bizottság Fehérváron, hogy az igazságszolgáltatási és a bűnügyek rendes elintézésére egy ügyész felvétele és alkalmazása szükséges. Az ügyész (fiscalis) járt el az összes büntető- és polgári ügyben, képviselte a várost más bíróságok előtt folyó pereiben. Kötelessége volt a tanácsüléseken való részvétel, „mert a törvényszék szentelt tiszteletének védelme, a város és az árvák jussainak 10 SZENDREI Géza, 2005. 27-50. 11 KÁLLAY István, 1996. 78-79. 12 KOMORÓCZY György, 1981. 220. 13 NAGY Lajos-BÓNIS György, 1975. 176.