Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

A szalonna iránti igény minden társadalmi csoporton belül nagy volt. A város legalább a megbecsültebb hivatalnokai számára biztosította konvenciójukban az ezzel kapcsolatos kívánságaikat: G. Pontani nótárius bérének meghatározásakor „1 szalonna, seu ártány" kitétel lelhető fel. Gyakran visszatérő tétel volt másoknál is Ivankovicz János konvenciójában található kitétel: „nótárius bérében [...] egy disznó".

319 Tekintettel arra, hogy a városban ismételten érezhető hiányt az ügyeskedők rendszeresen kihasználták, a tanács régtől fogva élt a kereskedelmet szabályozó jogával. Már 1598-ban megtörtént, hogy „Szabó Ábrahám a szalonnát a város rendelése ellen a piacon nem fontra, hanem darab számra adta, ezért megfogták, mert fontja így 14 pénzre jött, a város pedig 5 pénzen limitálta fontját."

320 A későbbi évtizedekben főként akkor avatkozott be a helyi hatóság, ha távolabbi vidékekről hajtottak fel nagyobb falka sertést, és a spekuláció, a nyerészkedés megelőzése végett megtiltották annak egy tételben történő értékesítését, hogy kizárják az újra eladók visszaéléseit. 1662-ben: „...jelentették [a tanácsnak], uszodi emberek hajtottanak volt disznókat eladásra, az melyeket városunk törvénye szerint harmadnapig nem ámítanak, hanem az harmad napnak előtte neki került Garaczi Istvánné, megvette öszvességgel az disznókat miskolcziak számokra. Az disznókat eladó embert is hit szerint megfeleltettük, s hit szerint megvallotta, hogy ő nem a miskolczi emberek számokra, sem másoknak számokra nem hozta...". A tanács döntése. „Az disznókat viszont ha fel akarják osztani az városbeliek, azon az áron osszák fel, de nyereségre ne adják, s feljebb áron egymásra fel ne verjék az árokat...".

321 Természetesen más területekről is hajtottak ide jelentős számban sertéseket, és igyekeztek minél gyorsabban értékesíteni azokat: „Vásárhelyi Köntös István átaljában a disznókat eladván, vettem rajta tall. 3." A helybeli kupecekkel szemben sem volt elnéző a tanács: „Szabó György disznókat öszvességgel időnap előtt vévén, adott 3 garast." A sertéseket eladásra tenyésztő helyi gazdákkal szemben sem jártak el másként, ha több jószágot egyszerre, vagy nem a meghatározott időben kívánták értékesíteni: „Magó Mihály disznait idő nap előtt eladván, adott 16 garast."

3 319 BKMÖL IV. 1508/c. 1676. 246. és uo.1684. 241-247. 320 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 50. Itt meg kell jegyezni, hogy az ún. tizenöt éves háború a dereka táján járt, a rendkívüli pusztítások miatt az élelmiszerek ára nem ritkán irreálissá vált. 321 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 86-87. 322 BKMÖL IV. 1510/i. 1683. 46-51. Itt érdemes megjegyezni, hogy Magó Mihály korábban többször is magas tisztséget viselt a városban, és 1689-ben főbírónak is megválasztották. Ez az eset is érzékelteti, hogy a tanács nem volt különösebben elnéző tagjai szabálysértéseivel szemben.