Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

A későbbi években is több adat utal arra, hogy a város tartott fenn kondát, fogadott fel kanászt: 1690-ben „Kanásznak, esztrengahajtónak 2 nadrágot vettem [...] gar. 10..." "Kanásznak, esztrengahaj tónak két szűrt 18 gar...".

312 Egy két évvel későbbi feljegyzés a konda létszámáról is tájékoztat: „Máté Kovács adószedő bíró uramnak attak számon be nro. 24 öreg disznót és 3 malacot, de az malacoknak ketteje az disznópásztoré."

3u Tekintettel arra, hogy Kecskemét határában nagyobb tölgyerdő nem volt, a török kiűzése után a tanács kondáját távolabbi vidékre hajtották. 1691 nyarán „Lépő Jánosnak, hogy Gödöllőre ment az disznók végett hely szerezni, adtam 7 szusztakot." Más elképzelés is felmerült ez év őszén: „Lépő Jánosnak 2 garast, hogy Pécsre küldöttem az váras sertéseinek helykeresésére." A döntés végül a közelebbi Gödöllőre esett. Az év decemberében „Lépő Jánosnak, hogy az váras disznai látogatására ment Gödöllőre, adtam 2 szusztakot." Egy hónap múlva „Szabó Mártonnak, hogy Gödöllőre ment az váras disznai látogatására, adtam neki 6 garast, öreget." Evekkel később a várost e téren jelentős veszteség érte: 1696 novemberében „Sülyi legénynek, ki az váras elveszett sertéseinek hírét hozta, adtam gar. 3, polt. 4."

314 A kondák mérete gyakorta változott, mivel a sertések szaporulata lényegesen nagyobb, mint a lovaké és a kérődzőké. 1693 tavaszáról maradt egy feljegyzés a város disznai számáról. „Adott Máté Kovács adószedő uram élőnkbe egy híján harminc disznót, annak örege 15, sűdeje 14 [...] Az makkra hajtott ki az kanász 23 öreg disznót és 15 tavaszi südőt." A következő év nyarán „Az midőn az disznókat az Úrrétire kihajtottuk, az örege 15, az sűdeje 17."

j15 Egy tíz évvel későbbi feljegyzés érzékelteti, hogy később is ezen a vidéken jelentősnek mondható kondát tartott a tanács. 1703-ban a „város sertései: emse disznók 17, ártányok 8, kan 2." * Mivel a kapásnövények széles körű elterjedéséig, főként a kukoricatennelés tömegessé válásáig ezen a vidéken a sertéstenyésztés feltételei nagyon szűkösek voltak, szinte évről évre jelentős kereslet mutatkozott irántuk. Ezt növelte az is, hogy részben a főurak, részben pedig a keresztény hadak ismételten komoly igénnyel léptek fel e téren is. Wesselényi Ferenc nádornak évenként 50 sertést kellett Murányba felhajtani, amelyek értékét viszont földesúri taxájába beszámították. „Akkor hajtottunk az úrnak 50 ártányt, tudtuk egy summában harmincadjával együtt tall. 150." „Az ötven ártányok árában adtunk az úr számára tall. 137,5."

317 Amikor pedig birtokrészét a Koháryak megszerezték, ők is megkövetelték ezt. „Anno 1671. Kalocsa János uram főbíróságában az mely urainktól disznókat vettünk Koháry urunk őnagysága számára...". A hadsereg követelésére is többször kellett jelentős mennyiségben sertéseket szállítani. Itt hely hiányában csupán egyetlen adatot idézünk. 1667: „Pathay András kecskeméti bíró a hitetlen hadak számára küldött 50 db sertésért járó vámot Kecskeméten lefizette."

318 312 BKMÖL IV. 1508/c. 1690. Derékadó, 206. és 21 1. 3L

' Uo. 1692. A kötet lapjai számozatlanok. 314 BKMÖL IV. 1510/i. 1691. 73-77., 80-83. és 40-44., valamint uo. 1696. 21-36. 315 BKMÖL IV. 1508/c. 1694. A kötet lapjai számozatlanok. 316 Uo. 1693. 207. és uo. 1703. 285. 317 Uo. 1663. 107., ill. 121-163. 3,8 Uo. 1664. 129-157., uo. 1671. 6-7., uo. 1675. 263., HORNYIK János, 1860-1866.11.354.