Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Csuka Miklós 1673 * 277 18 2 Jósa János 1673 * 51 12 Kis Ferenc 1673 * Kovács Gergely 1673 * 13 7 Könyves András 1673 * 32 10,5 Major György 1673 1 4 Markó Miklós 1673 * 40 12 2 Nagy István 1673 * 142 18 4 Pál Gergely 1673 * 48 18 Réfai Máté 1673 * 17 6 Ros Benedek 1673 * 34 12 Sárközi István 1673 * 193 18 25 Tomo Ferenc 1673 * Tóth Keresztes 1673 * Farkas Lőrinc 1675 3 4 8 Mócza János 1675 1 4 1 Sz. Királyi Nagy István 1675 2 Balogh Mihály 1677 * 57 14 Kincses János 1677 * Az összeállítás minden esetlegessége ellenére lehetővé tesz néhány megfigyelést. Először is nyilvánvaló, hogy a városban széles népcsoportok tartottak sertéseket. A leggazdagabb famíliák és az egészen csekély vagyonú családfők egyaránt fellelhetők közöttük, tehát talán még szélesebb társadalmi csoportok voltak érdekelve e téren, mint a juhtenyésztésben. Az is nyilvánvaló, hogy a sertéstartók egy jelentős része nem kizárólag a maga számára nevelte a jószágokat, hanem azok jelentős részét piacon értékesítette. Viszont az is kétségtelen, hogy igazán nagy számú, több tucat tenyészállatból álló állományra egyetlen esetben sem történt utalás. Tehát a sertéstenyésztés a másik három ágazathoz képest a városon belül valóban periférikusnak mondható. A főbírói szám adáskönyvek bejegyzései azt érzékeltetik, hogy a sertések számottevő részét nem a városban a házaknál tartották, nevelték, hanem falkákat képezve attól távolabb. Több megfogalmazás teljesen egyértelművé teszi, hogy gyakori volt e területen is több gazda összefogása és sertéseiknek közös falkában való tartása, közös kanász foglalkoztatása. „Custos Márton és Hagymási Gergely sertéseit az búzából behajtották, adtak polt. 32." Még inkább egyértelműek a következő bírói döntések: „Kenéz Andrásnak több társaival együtt hajtották be 30 disznát az szőlőkből az csőszök, adtak tall. 1." „Egynehány embernek sertéseit egy alkalommal az búzából behajtották, adtának tall. 3,5." „Szabó Keresztes, Szabó Bálint, hogy az disznaikat az tilalmasbúi behajtották, adtak gar. 26."

307 A büntetés tételei olyan nagyok, hogy jelentős számú kondáról lehetett szó. Az eddigi idézetek is érzékeltetik, milyen jellegű kártételek, szabálysértések miatt szabott ki büntetéseket a tanács. Kétségtelen, hogy leggyakrabban „az szőlőkben kárt tevő disznók"-ról, a „szőlőkből behajtott sertések"-ről intézkedtek. Ezt erősíti meg az ilyen kitétel is: „Felső Banumi csősz disznókat behajtván...". Tehát ezeket a jószágokat a szántóföldeken és a szőlőkben kialakuló szálláshelyeken, tanyákon tartották, ahol a gazdálkodás során keletkezett hulladékokat, melléktermékeket hasznosítani tudták, az év egy részében BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 37-39.