Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

1682 216 198 206 7 1683 240 240 240 8 1684 200 200 200 7 1685 280 100 215 46 1686 180 130 147 29 1687 120 120 120 1 1690 150 120 130 3 1695 210 210 210 1 1700 270 180 225 8 Gyapjú 1674 db 10 10 10 1 000 1675 10 10 10 1 175 1676 12 12 12 1 360 1681 9 9 9 1 370 1685 10 10 10 376 1695 32 32 32 800 1700 27 26 26.5 1 030 1701 20 20 20 900 Túlságosan nagy kitérő lenne az itt közzétett táblázat adatainak az elemzése. Talán nem is lenne igazán szerencsés egyetlen településen összegyűjtött ilyen jellegű adatokat minden tekintetben biztos támpontnak tekinteni, hisz egyrészt az esetek többségében sok évből hiányoznak az adatok, másrészt egy-egy évből kevés, sőt nem ritkán csupán egyetlen adat áll rendelkezésünkre. A különféle élő állatok és állati termékek forgalmi árának elemzése külön feldolgozáson belül igazán kívánatos. Mégis remélhető, hogy egy ilyen áttekintés segíti a tájékozódást, és majd bőséges lehetőséget biztosít arra, hogy egy szélesen alapozott elemzés érzékeltetni, sőt dokumentálni tudja a hódoltsági viszonyokat, állapotokat, kiemelve a királyi területekkel szembeni jelentősebb eltéréseket, illetve egyezéseket. VI. A sertéstartás Bár ennek a tájegységnek a haszonállatai között már a középkorban széles kör-, ben ismert volt a sertés, mégis írott forrásainkban viszonylag ritkán utalnak tartásukra, számukra és a velük való kereskedelemre. A XVI. századi tenyésztésükre, elterjedtségükre már a török defterek alapján tudunk következtetni: 1546-ban 50, 1562ben is csak 347 darab jószág után fizettek adót a kecskemétiek. Ezzel szemben a jóval kisebb Cegléden 1562-ben 975, Nagykőrösön pedig 1250 sertést vettek nyilvántartásba. Igaz, ezeken a településeken másfél évtizeddel korábban csak 25, illetve 50 darabot leltek a defterdárok.

300 Hornyik János kb. 150 évvel ezelőtt készített monográfiájában néhány alkalommal idéz ugyan a helyi sertéstartásra vonatkozó adatot, de a század egészére vonatkozóan nem szól róluk. A közelmúltban megjelent városmonográfia sem közöl erre vonatkozó újabb ismereteket. De más településekről készített feldolgozásokról is közel hasonló megállapításokat tehetünk. Kivételesnek mondhatjuk Hódmezővásárhely monográfiáját, amelyben Kovács István nemcsak a MÉSZÁROS László, 1979. 83-84.