Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

tározott számú bárányt kellett adni. Ez a nyáj érthetően csak a váratlan és kisebb igények gyors kielégítésére volt igazán alkalmas, és nem mentesítette a város juhos gazdáit. Olykor a magyar főurak számára is kellett juhokat küldeni, de az igazán komoly terhet a török követelések alkották. A bárányokból álló szokásos ajándékokat nem ritkán bővíteni kellett. Ezek mértékét érzékelteti egy 1675-ben, Bíró János fóbírósága idején készült lista, amely azt rögzíti, kik és hány fias juhot adtak „nazur urunk őnagysága számára". Itt 52 gazdának a neve található, akik 94 db jószágot engedtek át a városnak.

289 Ez a követelés távolról sem volt kivételes és különleges. A szórványosan fennmaradt adatok ennél jóval nagyobb mennyiségű jószág szolgáltatását is rögzítették. 1683-ban, Csertő János adószedő nyilvántartásai között található a következő: „Juhokrúl való ratio, nazur számára valók." A listán 92 gazda neve található, akiktől összesen 173 darab juhot vásárolt meg a tanács, és küldött a busái pasa adószedőjének.

290 Olykor, ha kevesebb jószágról volt szó, célszerűbb volt azokat Pesten vagy Budán megvásárolni, de az esetek nagyobb részében a gazdáktól beszedett dézsmabárányokból fedezték ezeket, részben pedig a város nyájából szakították ki. A török kiűzése után az újabb hatóságok sem voltak szerényebbek. Ezt egyetlen feljegyzés is jól érzékelteti: 1692-ben „Item ugyanakkor hajtottak 20 bárányt haza [...] Ezen feljebb írt húsz bárányokbúi vittek az uraknak két bárányt. A fejűs juhász elöl két juhot, két bárányt küldtünk Dul Mihály urunknak. A fejős juhász elől hoztunk be egy bárányt, melyet az őfelsége commissáriusának adtunk, gross. 4. Hogy az Truchtes generális itt volt táborával, hoztunk haza 20 bárányt, 40 ürüt az meddőjuhász elől, ezen húsz bárányokat kiosztottuk. Mindazon 40 ürükből Czeglédre vittek 5, tízet eladtunk kintelenség alatt talléron 8, gr. 4. Truchtes kapitányának ürüt adtunk 14, és bárányt 5. Item az táborra egy ürüt. Midőn Truchtes generál másodszor megtért, hajtottunk 26 bárányt haza, egy ürüt. Ezekbül Truchtes generál táborára vittek 9 bárányt, egy ürüt. Másnap az lajtnannak adtunk egy bárányt, az ki az salagvárdákkal idegyütt. Ezen 40 ürük közül egy bolondot kivágattam, 7 garasra ment. Az Bothjárt (?) táborára adtunk két bárányt és egy ürüt. Item Ausperg generálnak két bárányt. Item az budai vice commissariusnak egy bárányt. Az fejősjuhász elől egy fejösjuhot az farkasok elragadtak. Szegedi kapitánynak egy ürüt hoztam a székbíráktúl, egy ürüt kölcsön adtam mindját az szegedi kapitánynak felső táborra.""

91 Érthetően több más formában is tudta a tanács juhait értékesíteni. Egyik lehetőség a gazdáknak, kereskedőknek történő eladás volt. „Anno 1676. Tóth György uram főbíróságában adtunk a város juhai közül Kállai Lászlónak és Kanaj Andrásnak ürüket és kosokat nro. 321 [...] bokrát f. 3, den. 10. Facit fl. 497, den. 55."

292 Lényegesen gyakoribb volt, hogy a város mészárszékében értékesítették, mérték ki húsukat. 1674-ben „Pataj András uram főbíróságában Sárközi Pál uram vágatott le város juhai közül 145 kost, id est száznegyvenöt kost. Ment ki az húsa százharmincBKMÖL IV. 1508/c. 1675. 233-235. A legtöbb gazda egy-egy juhot adott, de néhányan 3-4 db-ot, Pulai István 6, Pathay András és Kalocsa János pedig 8-8 db-ot. Az esetek többségében a juhok árát az éves adó összegébe számították be, néhány esetben pedig kifizették azt a gazdának. BKMÖL IV. 1508/c. 1683. 242-245. Uo. 1692. A kötet lapjai számozatlanok. Uo. 1676.215.