Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

szerint „a vasúti és postai szállítások korlátozása és a közlekedés megbízhatatlansága is bénítólag hatott az államügyészség munkájára". Azt is megállapította, hogy az elmúlt időszak eseményei miatt „a bűnügyek oly tömege van keletkezőben, hogy sem az államügyészség, sem a bíróság jelenlegi személyzetükkel az ügymenetet fenntartani képesek nem lesznek".

22 Ilyen körülmények között gyakori volt, hogy a november elején történt cselekményekkel kapcsolatban december végén vagy januárban fejezték be a vizsgáltat. Gyakran a sértettek félelmükben nem, vagy csak hosszabb idő elteltével tettek feljelentést.

23 A kormánynak rendelkezésre álltak ugyan a rögtönbíráskodás szabályai, de azokat novemberben politikai okokból nem vette igénybe. Ténylegesen azonban ez érvényesült, mert a karhatalmi szervek önhatalmúlag is ehhez nyúltak a rend helyreállítása érdekében. így erre nem jogosultak hirdettek statáriumot, s az eljárásban sem tartották be a jogszabályokat. Ezen eljárásokra az igazságügyi szerveknek befolyásuk nem volt. A kormány viszont a rend érdekében tudomásul vette a kialakult helyzetet. Decembertől már a kormányzat is több alkalommal élt a statárium kihirdetésével, melynek során a jogszabályoknak megfelelően folytak az eljárások. 1919 január-februárban a közrend ismét romlott: a városokban az élelmiszerek és más alapvető javak hiánya, vidéken pedig ugyancsak a nélkülözés, valamint a földosztás elmaradása miatt újból tömegzavargásokra, fosztogatásokra és más erőszakos cselekményekre került sor.

25 Ezek miatt általában megindultak az eljárások, de gyakorlatilag következmények nélkül fejeződtek be. (Jellemzi ezt az időszakot egy kalocsai nagybirtokos uradalma kifosztása miatti feljelentésének sorsa: a feljelentő rablás és hűtlen kezelés miatt kezdeményezett eljárást a kalocsai ügyészségen 1919. február elején intézőinek, béreseinek magatartása miatt. Az ügyészség az eljárást megindította, de lefolytatását a Tanácsköztársaság létrejötte megakadályozta. Ennek bukása után az eljárás folytatódott, majd azt 1921-ben az ügyészség megszüntette: indokolása szerint azért, mert a vizsgált időszakban a cselédség járandóságát nem kapta rendszeresen, ezért elégedetlensége és emiatti magatartása nem volt alaptalan.

26

) * Az igazságszolgáltatást illetően a forradalom követelései közé tartozott az esküdtbíráskodás újbóli bevezetése. Ennek megfelelően a népköztársaságot kikiáltó 1918. november 16-i Néphatározat IV. cikkének 3. pontja felhívta a kormányt, hogy alkosson erről sürgősen törvényt. A főügyészek jelentéseikben tiltakoztak az intézmény felelevenítése ellen: pl. Dabasi Halász Lajos véleménye szerint az ún. tömegfosztogatásos ügyekben az esküdtszék előtti tárgyalás elháríthatatlan nehézségekbe ütközne, a jogszolgáltatásban gyakorlatlan esküdtek elvesznének a hozzájuk intézett BKMÖL VII. 16. (484. d.) A Kalocsai Állam Ügyészség 1918. El. 20/8. számú jelentése az 1918. évről 1919. január 11-én. SCHÖNWALD Pál, 1969. 341.; BKMÖL VII. 16. 1918. El. 20/8. SCHÖNWALD Pál, 1969. 344-354.; Pl. a váci főszolgabíró 1918. december 3-i jelentése szerint a nyomozó katonai és csendőri közegek rendszeresen bántalmazták a terhelteket. L.: CSICSAY István (szerk.), 1969. 83. A magyar munkásmozgalom. 1956. 510-527., 641-654. ROMSICS Ignác (szerk.), 1976. 301., 307309., 326-327. Jelentések a tömegzavargásokról, földfoglalásokról. A magyar munkásmozgalom. 1956. 515-516.; BKMÖL VII. 16. (490. d.) 1919/IV.126.