Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A Homokhátság szőlőinek művelői sokirányú kapcsolatot tartottak fenn más borvidékekkel. Ezek a kapcsolatok alkalmasak voltak arra, hogy új szőlőféléket, új művelési és borkezelési eljárásokat ismerjenek meg, különféle eszközöket anyagokat szerezzenek be. Távolabbi mezővárosok és tájak szőlőmüvelőivel azért is tartani kellett a kapcsolatot, mert egyrészt Kecskeméten igen nagy számban éltek pásztorok, mezőgazdasági bérmunkások, zsellérek, akik nem tudták megtermelni saját borszükségletüket, másrészt évtizedeken át rendkívül sok katona fordult meg a városban, akik igen nagy mennyiségű bort fogyasztottak.

310 Egy-egy gyengébb termést hozó esztendő is kikényszeríttette, hogy a hiányokat közelebbi vagy távolabbi vidékekről pótolják. Néhány esetben arra is van példa, hogy Kecskemétről szállítottak bort más településre. Korábban már idéztük, hogy 1599-ben a ceglédiek vásároltak igen jelentős mennyiségű bort Kecskeméten. Néhány esetben Körös gazdái vettek itt bort. Azonban az esetek aránytalan nagy részében komoly hiányt kellett pótolni. A szállítás nehézségei miatt a szomszédos települések előnyben voltak. Éppen ezért a körösi gazdák számára egyik biztos piac volt a kecskeméti. 11 Néhány esetben Ceglédről is vásároltak a hiány pótlására bort: „Anno Domini 1677. circiter dei 12. mensis 8-bris. István Kovács és Papa Péter uraimékat czeglédi borok vételére küldvén...terhét vették per tall. 21...".

312 A bevásárlás során a közvetlen szomszédokon kívül két körzet különböztethető meg. A közebbibe tartozott többek között Szabadszállás: „Szabadszállási ember felvervén a bor árát, Imre István, fizetett flo. 4."

313 Még ebbe a körbe számítható Dömsöd is, honnan csak ritkán vásároltak: „Király István uram kért fel kölcsönt tűlem tall. 100, az Dömsöd-i bor árábúl...".

314 Ugyancsak ebbe a körbe sorolhatjuk Csongrádot. Innen meglepően gyakran és igen komoly mennyiségben vásárolt a kecskeméti magisztrátus bort. Ezt jól érzékelteti egyetlen esztendőben, 1663-ban feljegyzett néhány tétel: „Csongráddúl hozattunk volt egy karomi fa átalagot f. 107...Ismét hozattunk Csongráddúl egy öreg karomi fát f. 235...Két öreg karomi fán, az melyet vöttünk egyiket f. 235, az kettőt f. 470...Egy csongrádi öreg fán jütt haszon készpénz tall. 52...Egy karomi fán jütt be haszon kp. Tall. 20...".

315 1664ben „Csongrádi Isztankótól három karomi fát teli borral, egy-egy fának ára f. 242."

316 Ezzel a várossal a későbbi évtizedekben is megmaradt a kapcsolat: 1683ban „Kollát Péter és társát bor venni Csongrádra küldvén...".

317 Solt is a viszonylag könnyebben elérhető termőhelyekhez tartozott: „Domokos Tamást és Kardos Andrást borok venni küldvén Sothra...".

318 Halasról is van egy adatunk: „Halasi boros gazdának Péternek adtunk nro. 910 gyapjúért flo. 100, megfizettenek borok árából."

319 10 A főbírói és a másodbírói számadásokban tömegével találkozunk a török, a kuruc, a német, a lengyel, a francia stb. katonaság követeléseivel. 311 BKMÖL IV. 1510/i. 1668/1669. 33-38. Ezen kívül sok más példa sorolható fel. 312 BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 215-215. 313 BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 5. 3,4 BKMÖL IV. 1510/i. 1685. 24-51. 315 BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 182-186. 316 Uo. 1664. 160-182. Hely hiánya miatt sem itt, sem a többi településnél nem törekedhettünk teljességre, nagyobbrészt illusztrálni kívántuk az időbeli határokat, illetve a tételek nagyságát. 317 BKMÖL IV. 1510/i. 1684. 49-72. 3.8 BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 121-163. 3.9 Uo. 1662.218.