Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Távolabbi vidékekről is igen sok alkalommal szereztek be készletet a kecskemétiek. Ezek közül a fontos kereskedelmi központot, Szegedet keresték fel leggyakrabban: „Nagy Pétert Tot Istvánnal Szegedre küldvén borok venni..." 1664-ben. A következő évben: „Szegedről hozattunk 12 terő bort, terhe f. 34 [összesen 102 tallér]."

320 Gyöngyös és Kecskemét között évszázadokon át igen sokoldalú kulturális és gazdasági kapcsolat állott fenn. Teljesen érthető, hogy a táj kiváló borait több száz éven keresztül a jobb módú kecskemétiek szívesen fogyasztották. A sok adat közül egyik legérdekesebb a következő: „1687. Mártii. Az mely 56 fertály búzát adtunk az gyöngyösieknek borért, fertályát in tall. 5, azon búzán vett borok elköltenek. Jött be az ára mindenestül tall. 382, absque den. 63."

321 Dunántúlról is gyakran vásároltak bort: Földvár mellett a híres borvidékek is fellelhetők: „Szekszárdi borokért kik mentek, költségekre f. I."

322 „István Kovácstól vettünk 28 pinzen pintit baranyai bort hat terhőt, terhét tall. 50."

323 A következő adat érzékelteti, hogy sok évtizeden át tartott ez a kapcsolat: „Huszonegy karikafákat Baranyaiaktúl vettünk in aureis 21 és 1 tallér...Abroncsokat melléjük 97 in den. 5, facit flór. 4, den. 85."

324 A török kiűzése után Veszprémmel is kialakult a kapcsolat: „Behozván két rendben Simon István kétszázhatvankilencedfél veszprimi borok árát, vétele lévén in summa 570 tall, gar. 5...Veszprimi tisztelendő praedicatornak, hogy a borok vásárlásában fáradozott, küldött bíró uram egy csizmát.. ,".

325 A szőlőtermesztés társadalmi és gazdasági beágyazottságának súlyának, ismerete a mezővárosi gazdálkodás és társadalom vizsgálata során talán még megkerülhetetlenebb, mint a különféle munkaféleségeké. Ennek érdekében a szőlők birtoklásának feltárása nemcsak fontos, hanem sok esetben szinte meghatározó, mivel a vagyonképzést, a gazdasági rétegződést elősegítő ereje közismert. Sajnos megfelelő adatbázis hiányában még a XVIII. századból is kevés településsel kapcsolatosan lehet ilyen jellegű elemzést elvégezni. Ezzel is magyarázható, hogy sem Szabó Kálmán, sem Égető Melinda nem tett kísérletet ennek elvégzésére. Kecskemét XVII. századi írott emlékei is nagyon hézagosak, és nem teszik lehetővé a sokirányú elemzést. A legfontosabb adatokat egymás mellé rakva oldhatjuk az eddigi teljes homályt. Ehhez is részben a dézsmaj egy zekéket, részben pedig a borral kapcsolatos helyi felvásárlásokat hívhatjuk segítségül. Bár Kecskemét város tanácsa bordézsmát már a XVI. században szedett,

320 sem ezek mennyiségét, sem pedig a dézsmára kötelezettek számát nem ismerjük. Ujabb feljegyzés a bordézsmával kapcsolatosan csak 1669-ből maradt: „Az böcsületes tanács közönségesen azt rendelte, hogy mindenféle életből, borból, búzából, juhból, akár pénzen vötte, akár maga építette az szőlőjét, mindenekből beadja az dézsmáját, mind első terméséből s mind pénzön vött szőlőjéből." Az a tény, hogy egyetlen mondaton belül a bort, illetve a szőlőt háromszor is kiemelték, hogy hangsúlyozták: mind a saját telepítésű, mind pedig a pénzen vásárolt szőlőből egyformán kell dézsmát adni, annak jele, BKMÖL IV. 1508/c. 1664. 129-157., ill. uo. 1665. 167-169. Itt is csak illusztrálás végett emeltünk néhány adatot. Uo. 1686. Német adókönyv 291. Tekintettel arra, hogy a hadseregek rendkívüli követelése miatt a gabona igen keresett cikk volt Kecskeméten is, feltűnő, hogy ilyen csereakcióra került sor. BKMÖL IV. 1510/i. 1669. 11-13. BKMÖL IV. 1508/c. 1664. 160-182. Uo. 1685. 365. BKMÖL IV. 1510/i. 1691. 66-69. HORNYIK János, 1860-1866. II. 69., ill. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 46.