Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A must és a bor kezelésére vonatkozó adatok érthetően nem kerültek be a ható­ság szabályozó munkáját rögzítő statútumokba. Az ezek tárolására szolgáló hor­dókra 1662-től igen sok adatot találunk. A karikafa és a hordó lényegében azonos értelemben fordul elő. Az ehhez szükséges faanyagot távoli vidékről szállították a helyi bognármestereknek. „(Abroncsnak való fáért a város közönséges szükségletére több ökrös szekereket küldenek a Mátra felé), melyeket visszafelé jövet némely ku­ruc tisztek elprédáltak (két esztendővel ezelőtt.) 292 A hordók tisztán tartásának módjára és a bor a tényleges kezelésének gyakor­latára sem Szabó Kálmán, sem pedig Égető Melinda nem tér ki. Valójában Kecske­métről a XVII. századból erre vonatkozó érdemi adatunk nincs. Egyetlen esetből következtethetünk a hordók gondozásának, tisztításának, fertőtlenítésének, esetleg a bor rossz kezelésének módjára. „1688. május 3. Áslogos bort vévén, vesztettünk rajta flo. 50. Csak a németek számára prédára ment." 293 Kétségtelen, hogy a jelentős mennyiségű bort valamilyen módon túlkénezték. Inkább a biztonságot, mint a bor minőségének védelmét szolgálta a hordók le­pecsételése. A főbírói számadáskönyvben 1696 nyarán jegyezték be: „Borok pecsé­telésére egy rúd spanyol viaszkot vöttem gr. 2, den. 8." 294 Viasz vásárlására koráb­ban és később is több alkalommal történt utalás. Ezt viszont levelek pecsételésére is felhasználhatták. A hordók méreteire a borok adásvétele során kifizetett összegekből tudunk kö­vetkeztetni. A borvásárlásra rengeteg adat maradt a főbírói és a másodbírói szám­adáskönyvekben. Ezek adatai alapján külön fel lehet mérni, milyen űrméretű hordó­kat használtak, készítettek legnagyobb számban Kecskeméten. Ezek között fellel­hető kétféle hordó elnevezése, amelyek minden bizonnyal viszonylag jól behatárol­ható mennyiséget jelöltek. Visszatérő elnevezés a „gyöngyösi hordó", amely minden bizonnyal a korabeliek által jól ismert űrméretű lehetett. Ezt szinte amolyan mérték­egységként is használták: „Anno 1690. Szabó Bálint uram főbíróságában az dézs­maborok mennyi számú hordókval történek, midőn egészlen megtöltettenek az pin­cében az forradás után. Gyöngyösi hordó volt ötvenegy, id est 51 és két karika. Anno 1690. Az dézsmaborok introitusa és elárultatása lőtt ekképpen: Anno 1690. die 3. 9-bris. Elárulván Csibe János és Veresmarthi Pál hat gyön­gyösi hordót, az melyekben in toto volt hatvankilenc akó, id est 69. Item egy karikát 346 pintest." „X-bris. 1690. Item ugyanakkor elárulván két gyöngyösi hordót és egy karikát, mely gyöngyösi feljebb megírt 10 hordókban ezekkel együtt volt 150 akó, a kari­káknak pedig 324 pint. Ezek mellett elkelvén 7 adóra való hordó borok...". 295 Aligha kell bizonygatni, hogy a „gyöngyösi hordóval" ismételten szinte szembeál­lítva található a „karika" és az adóra való „hordó", amelyek számottevően eltérhet­tek attól. Sajnos kevés olyan idézet található, ahol pintekben vagy akóban határoz­nák meg egyértelműen űrtartalmukat. Az egyik esetben egy gyöngyösi hordóban 650,9 liter, a másikban 664 liter lehetett. Úgy tűnik, hogy valamivel nagyobb lehe­tett az itt nagyobbrészt 500-550 liter körüli hordókkal szemben. IVANYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 206. Szabó Kálmán kijegyzése az 1707. évi tanácsi jegyzőkönyv 713. oldaláról. BKMÖL IV. 1510/i. 1687.20-41. Uo. 1696.21-36. Uo. 1690. 51-54.

Next

/
Thumbnails
Contents