Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

nesz ezen megállapítását kisebb mértékben helyesbítenünk kell. A tematikus feldolgozás rendjét megzavarva a századforduló éveiből összegyűjthető adatokat azért célszerű már itt felsorolni, mivel éppen az ő áttekintése is igazolja, hogy ezek máig kevésbé ismertek, több kutató figyelmét elkerülték. Bízvást állíthatjuk, hogy ezek külön-külön is komoly tájékozódási pontok lehetnek, együttesen pedig a leginkább kétkedőket is meggyőzhetik arról, hogy a XVI. század második felében a Homokhátságon széles körű és már komoly hagyományokra épülő szőlőtermesztő és borkultúra volt. Az itt következő adatok kétségtelenné teszik, hogy a kecskeméti szőlőtermesztés meghonosodását legalább évtizedekkel korábbi időre kell tennünk, de erősen valószínű, hogy a kezdetek a hódoltság előtti évtizedekre nyúlnak vissza. Hornyik János monográfiájának összeállításához a város legrégebbi tanácsi jegyzőkönyveiből és a főbírók számadáskönyveiből sok részletet kimásolt. Tekintettel arra, hogy ezek a kötetek a háború során elvesztek, jegyzetei rendkívül fontossá, mondhatjuk, elsődleges forrássá váltak. Ezekből több olyan adat idézhető, amelyeket munkáiban nem hasznosított, így kevésbé ismertek. A legrégibb tanácsi jegyzőkönyvbe, melyet 1591-ben nyitottak meg, több év anyaga volt bekötve. Az 1597. évi bejegyzéseket tartalmazó részben a 171. és 177. oldaláról másolta ki a következőket: „Szőlők már voltak. Sánta Sebestény 2 fr. bírságot fizetet azért, hogy Varga Péter szöllejébe ment." A másik idézet egy tanácsi határozat részlete lehet: „A bordézsmát igazán be nem adó 8 f. 20 d. bírságot" fizet.

261 Az első idézet részben azt igazolja, hogy teljesen megszokott, természetes dolog volt a városon belül a szőlőbirtokok léte, amelyek érthetően a helybeli gazdák magántulajdonában voltak, részben pedig azt, hogy ezek védelmére, annak érdekében, hogy mind a termelő, mind a város közössége a befektetett munka eredményét élvezhesse, a tanács már ezekben az évtizedekben is komoly gondot fordított. A második idézet valójában még többet elárul a helyi szőlőkről. Teljességgel nyilvánvaló, hogy jelentős területen folytattak szőlőművelést, hisz a város közösségének a tized beszedéséből számottevő haszna származott. A tanácsi határozat formája és tartalma pedig azt teszi nyilvánvalóvá, hogy már régóta igen szigorúan lépett fel azokkal a gazdákkal szemben, akik a bordézsmával kapcsolatos kötelezettségeiknek nem tettek eleget. A büntetést olyan magasra szabta, hogy az elrettentő lehetett: ez az összeg kb. egy tehén árával volt egyenértékű.

262 A következő évből, 1598-ból újabb adatokat mentett meg Hornyik. Az eredeti jegyzőkönyv 266. oldaláról az alábbiakat jegyezte ki: „A Szöllőkről említés van több helyen... a szöllőbeli pincze felől egyez 2 f-ban Fabian Deák Miklós Sz. Lászlónéval." Az utóbbi megjegyzés több mint figyelemre méltó, hisz az igazolja, hogy kint a szőlőkben is készítettek a gazdák kisebb pincéket, amelyek esetleg kunyhóként is szolgálhattak. Ugyanebből az évből a 301. oldal adataiból ezt rögzítette: „Szöllőpásztor." Minden bizonnyal a tanács által felfogadott csősz bérével, vagy ennek megbízatásával kapcsolatos bejegyzést tényét vetette papírra emlékeztetőül. A következő oldalon ugyancsak a szőlőkkel kapcsolatos bírói döntéseket talált, és a későbbi anyaggyűjtéséhez támpontként ezt is feljegyezte: „Szöllőbe lopni mentek négyen." Ujabb év - 1599 -, újabb bejegyzés: „A Czeglédiek Kecskeméten IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996.46. HORNYIK János, 1860-1866. II. 76. Egy ökör ára 6, 10, 12 forint volt. Egy tehén ára hasonlóképpen.